Demény Péter / Ivan Karamazov/: Korona-változatok 7.

Szabólőrincesen

Múltkor bekopogott a járvány,
épp egy asszonyon költőztem én,
és szóltam: biológiai ártány,
és ármány is, hát most kell költemény?
Mozart-futamokat követ az ujjam,
a tollam kemény, mint akár a kés,
mindjárt kibuggyan, érted? És
te most vagy éppen megzavarni kész?
Nem elég néked, hogy az örök múltban,
mi elmúlt már, még motoz a jelen?
És az, hogy én mennyi mindent tanultam,
Goethe-t, Shakespeare-t… Nem zavar, szemtelen?
S midőn legyőztem ennyi műveltséggel,
ennyi igazzal a járványi gazt,
folytattam én nagy előkelőséggel
a nőn, hol engem lesett a pimasz.


Lorcásan

Maszk, szeretlek, maszk, imádlak.
Meghalok én, hogyha látlak.
Cigányhold süt be az ágyra.
A rendelet szája tátva.
Sír a város egyre-másra,
keresztények összemásznak.
Maszk, szeretlek, maszk, imádlak.
Sötét süt a mákvirágra.

Maszk, szeretlek, maszk, imádlak,
annyira, hogy messze vágylak.
Milyen jó, hogy messze Nagylak,
különben még kupán váglak.
Alja vírus záporának,
sok szegény, néma imának
vagy te áldása és átka,
életnek szép halál-mátka.
Maszk, szeretlek, maszk, imádlak.
Varrd be örökre a szádat.

Nagy László fordítása


Burnsösen

Van itt valaki? Ki kopog?
Én vagyok, mondta Crown.
Takarodj, senki sem hivott! –
Ugyan már, mondta Crown.
Fertőzni akarsz? Mit csinálsz?
Tilalom, búgta Crown.
Legalább maszkban sántikálsz?
Űrlappal, súgta Crown.

Ha itt maradsz ma éjszaka –
Maradok, mondta Crown.
Vajon hogy juthatsz még haza? –
Ugyanúgy, mondta Crown.
Felmegy a lázad idebenn –
Hadd menjen, mondta Crown.
Mindhalálig titok legyen! –
Életig, mondta Crown.

Szabó Lőrinc fordítása


Balázsimrejózsefesen

A vidra karanténba vonult. Összeszedte minden emlékét és szeretetét, külön azt, amelyik a szüleihez, és külön azt, amelyik a gyermekeihez és a feleségéhez fűzte. Zsákokba gyűrte és a folyóra bízta őket. Szelíd metaforikussággal megfenyegette azokat, akik gúnyt űznek a helyzetéből, és három verset hagyott hátra az esetleges utókornak. Végül a holddal együtt lement a láthatárról, és már csak a magány pillanthatta meg, amint odúja bársonyában a következő tízmondatost írja.

2020. március 26.

Szóljon hozzá!