Baranyi Ferenc: Tejért s mézért
Váci Mihály emlékére
Könnyű most rálegyinteni!
A szobra is olyan sovány, hogy
a varjú már a vállán károg –
madárijesztőnek hiszi.
Mennybe vitték a jegenyék,
majd gyökerükig visszahúzták –
a földbe így került. Hazugság,
hogy magas volt neki az ég.
Sokan kiöntik a jövőt,
mert légy esett az anyatejbe
s mert nem csinált nyarat a fecske,
amely elsőnek visszajött.
Ki csak tejért s mézért perel:
nyűg a fennkölt nektárivóknak,
kik mégis mindig átkozódnak,
ha percre kiapad a tej.
Hát mit akartok tőle még?
Próbálgatta a lehetetlent.
S nem szegte meg azzal, hogy elment,
az érkezés ígéretét.
Forrás: Visszaigéző, Versek 1982-1986, Magvető, 1987