(„Drága gyöngyöm…”)

Az idill pár napig tart – az ünnepnapokkal tova is száll -, de ez a pár nap a napló szerint eseményekkel, érzelmekkel és gondolatokkal teljes. Angéla rejtezkedő, lakonikus magába fordulásán átüt az egyre józanabb önelemzés ereje. A nagy Ő-t csak az ő benyomásain, meglátásain keresztül érzékeljük. Tudjuk, hogy komoly szándékai vannak, de Angéla nem ámítja vakon saját magát: szerelmébe belekalkulálja a kudarc eshetőségét is. Mintha nem is korának erkölcsei munkálnának benne, hanem valami fennkölt lovagiasság, önfeláldozó szerelem, amelyben nem a szeretett lény birtoklása a fontos, hanem kizárólag annak a személyes boldogsága, függetlenül a körülményektől. Alig telt el pár hónap ebben a kapcsolatban, Angéla egyénisége május végére szinte teljesen kinyílt, nagykorúsodott, megérett az érzelmi élet viharaira is.

„Május 16. D. e. fölmentem édes Anyukámmal a főtérre vásárolni. – Mikor jöttünk haza, találkoztunk Vele. Fölment jegyet váltani a „Luxemburg grófjá”-ba. De nem volt már páholy jegy. Úgy 1/2 12-re jött vissza s ott voltak 1 óra utánig. – D. u. már nem kellett soká várnom, 5 órakor már eljött. Ekkor meg azt gondoltam, h. jó lenne sétálni menni. Persze, ez is megtörtént. Édes Apukám és a sógorom is eljöttek s együtt mentünk. nagyon tetszett neki a saját diszítésű kalapom. Azt mondta h. nem is tudna elképzelni másképpen, olyan jól áll ez. – Voltunk fenn a „Fellegváron”. Haza jövet csak ketten kávéztunk… Este még táncoltunk 1/2 11ig. Akkor elment, h. tanuljon 2 1/2 órát. De másnap bevallotta, h. bizony nem tudott tanulni…

Május 17. A d. e. egyhanguan telt el. Takarítottunk s én kézi munkáztam. – D. u. megbeszélésünk szerint eljött már 1/2 6-kor. Azzal szökött el otthonrul, h. egy barátjához megy, egy könyvet fog az átadni neki. – És hozzánk jött! Vele jöttem be és sokat beszélgettünk. Hátha utoljára találkoztunk… Elmégy innen, Te szép ifjú, Elmégy innen messzi tájra és sohase gondolsz többet egy búsuló kisleányra… – Most igazán elmondhatom, hogy megy Bécsbe. S ha ott lesz boldog, én azt sem bánom, hisz nem szeretem önzőn, és amiért mást szeretne, ne osztoznék én is bárcsak gondolatban, képzeletben az ő boldogságában. Ő ugyan azt mondta, h. még sokat fogunk találkozni a lélek szárnyain. Ha valóban nem is. De vajjon igaz-e ez?

18.án. Szerencsésen telt el a nap, dacára annak, h. nem igen tanultunk. – Anyukámék már haza mentek, tegnap reggel indultak s én is kikísértem Őket. De jó lett volna, Istenkém, velük együtt haza menni. –

19-én. Csütörtök – semmi.

2-án. D. u. szegény Ilus elesett s megütötte az oldalát. Most fekszik. –

21.-én. De. 11 óra után begyűjtöttek a zene terembe s a béke napjának szenteltünk néhány percet. Mihalik úr beszélt. – Történelem órán elmondtam a III. Károly vármegyei rendszerét. – Gazdasági gyak. volt d. u. Jolán néni nagyon kedves volt.

22.-én. D.e. voltunk a templomban. Székely Samu prédikált, s én meg imádkoztam érette, h. jól sikerüljön a vizsgája. D. u. benn volt Kovács t. úr s rettenetes nagy örömünkre fölizente, hogy a miniszter Gr. Zichy János a csillagászattant, világtörténelmet, a zenét és éneket eltörölte. Úgy tomboltunk örömünkben, h. nem voltunk képesek semmit csinálni. – Istenem segíts!

Máj. 23. Vajon mi történik most ott künn az egyetemi Aulában?… Istenem segíts meg! – A tegnapi nagy örömünk lecsendesedett, mivel kiderült, h. csak törvényjavaslat, szentesítve nincsen s így életbe még jövőben sem léphet.

Máj. 24.én. Rettenetes sok dolgunk volt, de azért szerencsésen telt el a nap. –

Máj. 25-én. Iduska benn volt, s mondta, h. „Egyhanguan” tette le a szigorlatot. Mégis csak jól imádkoztam! – A fűkötés is azt mondta. Vajjon az is igaz, amiről a másik fűösszekötés azt mondja, h. igaz?… -„

Máj. 26. Úrnapja s e szerint szünetünk van. Fölkeltem már 4 órakor s kézimunkáztam. Kaptam hazulról csomagot. Írja Anyukám, h. ha akarok kirándulásra menni, elengednek. De jó lenne Istenkém, ha elménk. –

Máj. 27. D. e. átmentünk az osztályba s kimondhatatlan nagy örömünkre visszaküldtek a dolgozóba, nem volt tanításunk d. e. D. u. bejött Iduska s behozta a dolgozatom. Ő írta.

Névnapom lévén nagyon sok örömben volt részem. Kaptam 2 fali mondatot, 1 nagy csokor szegfűt. S még 1 nehány szál rózsaszín szegfűt is. – Egy doboz levélpapírt, 6 Klein lapot. S egyetlen kis tollkésemnek 1 aranyos kis tokot. Kibékültem Ilussal 5 napi haragban lét után.

Máj. 28. – Rendes szokás szerint korán keltem, sokáig tanultunk. Feleltem történelemből. A t. úr nagyon megvolt elégedve. Ha valami olyat mondtam, amit csak ő magyarázott s a könyvben nincs meg, mindenre azt mondta: már ezért is megérdemli a jó jegyet. – D. u. kézimunkáztam. 1/2 6-ig volt óránk. Nagyon fáradt vagyok. Megyek is aludni. – Szép álmokat! Az Isten őriző tekintete legyen Velük s Velünk ez éjjel is! – Drága gyöngyöm, mit csinálsz te most? Vajjon mi lesz holnap? Kienged vajjon Józsa néni? – Jön B. Gitti!!”

(Folytatjuk)

Cseke Gábor

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ