PESTIEK A TÁTRÁBAN

A pesti feleségekhez vasárnap leérkeznek a férjeik. Az udvarlók ilyenkor eltűnnek a láthatárról, és a „Papa“ is sítalpat köt a lábára. A „Mama“, aki két hét alatt vérbeli tátrai lett, vezeti. Szegény, fájós fejű, gondokkal küzdő papa, ki tudja, hogy milyen nehézségek árán teremtette elő azt a párezer cseh koronát, amivel a mama itt démonkodik, nagyokat puffan a neki szokatlan hegyeken. De a mama nem hagyja nyugodni. A mama brillírozni akar a sítudományával, és a papának össze-­vissza ütött lábbal kell hétfőn visszamenni Pestre, a szőrmeüzletbe, vagy a sajt- és vaj-nagykereskedésbe. Még jó, ha el nem töri a kölcsönbe kibérelt sít, mert a kölcsönzőnek ez az igazi üzlet. Ilyenkor annyit vasal be a papától, hogy az szegény Pesten két pár felszerelést is vásárolhatott volna ezen a pénzen.
Így tart ez márciusig. Márciusban meghal a Tátra. Az idegenek elmennek, és júniusig — a nyári szezonig — csend van. Márciustól júniusig a Tátra a bennszülötteké. Ők pihennek és számolják a téli busás bevételt.
Azt hiszem, ilyenkor az idegenek után még a hegyeket is kiszellőztetik.

Baradlai László

Brassói Lapok, 1935-01-28