Ádám Gyula: Padláson (1)

Király Anikó írja az Új nő c. szlovákiai folyóiratban Ádám Gyula fotóiról:

„A régi padlások időkapszulák, tele olyan holmikkal, amelyekről nem tudjuk, hogy mire is használták őket a gazdáik. Ahogy belépünk egy ilyen időkapszulába, a szél süvítése üdvözöl minket, a deszkák ropognak vagy mocorognak a lépteink alatt, és hol egy pókháló, hol egy szárított virágcsokor kapaszkodik a hajunkba. Ez utóbbi valamikor valakinek az esküvői csokra lehetett, a virág szára derekasan tűrte a menyasszony tenyerének szorítását. A jobb sarokban vesszőből font demizson és üres borosüvegek lapítanak, a falukra vetődő fény zöld szikrákat rajzol a padlóra. A falnak támasztott dézsa mögött régi rádió rejtőzködik: még lenne mondanivalója, csak már senki sem hallgatja meg. A bal sarokban meg egy rokka áll mozdulatlan, Csipkerózsikára vár. Ám hercegnők ritkán fordulnak meg ilyen helyeken, viszont a szenes vasalók kedvelik a hűvös pihenőt a tulipános láda takarásában…
Vendégfotósunk képei paraszti padlásokon készültek Erdélyben – de akár a mi régi falusi padlásainkon is készülhettek volna. Alkalmasint a mai padlásokon is rálelhetünk efféle varázslatokra, bár nehezebben. Ma már nem sok helyen lógnak kolbászok, szalonnák a gerendákról, sokkal inkább babaruhákkal teli zsákok. S a modern építkezési anyagok miatt a fény se szűrődik be ily misztikus módon a cserepek között, bár azért a por ott táncol, lassan belepve életünk régiségeit (melyekről majd a mi utódaink döntik el, hogy mennyit is érnek, mint ahogy most mi döntünk nagyapáink limlomjairól).

Forrás: https://www.ujno.sk/porlepte-fenytanc