Nagy Anna: A semmi
Tengerem, közöny, érzem hullámodat
Szelíden elönt, már mit se látok
A néma keserűség leoldja kötelét
Nyakamból s elüget a siető
Öröm nyomában.
Ketten maradunk a szobában
Hol hold s nap mindent kisepernek
Öledbe hajtom fejem, mint a gyermek
A semmi szépen betakar.
Pusztai Péter rajza