A modern élet egyre nagyobb kérdése, hogy mi történjék a növekvő szeméthegyekkel. Mint is­meretes, az évek múlásával mind több szemét esik a világon az egyén­re, és bár nálunk a jelenség még nincs veszedelmesen kifejlődve, mégis egyik ismerősömre nemrégi­ben egy fél tá nyér esett, amelynek súlyát fokozta, hogy egy emeleti ablakból dobták ki. Tehát már városunkban is vannak kezdemé­nyezések — még ha ezek egyelőre ösztönösek és szervezetlenek is. De minthogy harc folyik az ilyen csökevényes m egnyilvánulások ellen, számíthatunk reá, hogy a jövőben a lakók szemetelési tevékenysége fokozódni fog, és hamarosan törött levesestálak és divatjamúlt egész étkészletek jutnak egy sétáló főre. Az a felelősség, amely földünk jövőbe tekintő lakóit áthatja, en­gem is arra késztet, hogy a sze­méthegyek ügyével foglalkozzam, és k ifejtsem építő javaslataimat.
A növekvő szeméthegyek föl­számolásának legegyszerűbb módja az volna, ha ezeket eladnák. Ki­lónként ízléses műanyag tasakba kellene csomagolni, feltüntetve a munkát ellátó cég nevét, és mellé­je nyomtatva egy emblémát, amely két oroszlánt ábrázol, fejü­kön koronával, amint konyhahulla ­dékot szemelgetnek. Az emberek nagy része lelkesedik az ilyen cég­jelekért, függetlenül a tasak tartal­mától. De a műanyag zacskóban levő hulladékot rövid használati utasítással is vonzóvá, sőt nélkülöz­hetetlenné tehetjük. A műanyagra reá lehetne nyomtatni egy szö­veget, amelynek legalább 5 potból kell állnia:
1. Fogjuk meg bal kezünkkel a tasako t. 2. Jobb ke­zünkkel tépjük föl a tasak felső részét, a bal csücsöktől a jobb csücsökig. 3. Az esetleg kihulló port gondosan seperjük föl, és töltsük vissza. 4. Vegyük a tasakot jobb kezünk hüvelykujja és muta­tóujja közé. 5. Szórjuk bele a tartal­mát a vitrinünkben levő vázákba. Fontosnak találom, hogy szava ­tossági időt is tüntessene k föl a csomagon, mégpedig legkevesebb két évet, mert az ilyesmi a vásár­lót mindig megnyugtatja. Körül­belül ilyen szövegre gondolok: „A forgalmazó cég két évre szavatolja a csomag tartalmát, és ha az nem bizonyulna valódi első osztályú hulladéknak, megbízottaink két cso­magot adnak a selejtért cserébe.”Megítélésem szerint evvel a módszerrel rövidesen eltüntethetnénk a szeméthegyek nagy részét. Szemfüles csempészek hordanák át a határokon, a vámtisztek éber­ségét kijátszva. Sajnos, tudatában vagyok javas­latom gyengéjének: a csomagoló vállalat a tasakokat csak félig töltené meg, és egy időn túl az egész kezdeményezés reklámcélokat szolgálna. Mind kevesebb hulla­dékot helyeznének a műanyag zacs­kókba, és mind több nyomtatott szöveget a hűsítő italok, a rágó­gumi és a rostélyost sütő hűtőszekrény hasznáról. De ha a szeméthegyek eladása nem érné el a kívánt célt, gondos­kodhatunk modernebb módszerek­kel is a fölszámolásukról. Ez esetben a legegyszerűbb m eg ­oldás az volna, ha a szemét­hegyeket hivatalosan védelem alá helyeznék, és megtiltanák az elhordásukat. Evvel párhuzamosan természetvé ő szakírók cikkeket írhatnának a szeméthegyek fontos­ságáról a föld élettani egyensúlyá­ban, és büntetéssel fenyegetnék azokat, akik a hegyeken levő é rté ­keket eltulajdonítják. Megítélésem szerint rövidesen komoly mozgalom bontakoznék ki a világon; számos érdeklődő k e­resné föl a szeméthegyeket, és teli hátizsákkal térne onnan vissza. Ha néhány szemét-kártevőt meg­büntetnének, az csak növelné az érdeklődést. Lennének, akik éj­nek idején puttonyokkal lopakod ­nának a kincsek hegyére, és haj­nalig elhord an ák az anyagok tete ­mes részét. Egyesek életük kockáz­tatásával barlangokat tárnának föl, és elvinnék a barlangok falát. Mások a csúcsokat másznák meg és gazdag zsákmánnyal térnének vissza onnan. A szakemberek mindeddig nem ismerték föl a védelem jelentőségét a szeméthegyek fölszámolásában. De van ennél gyorsabb és hatékonyabb módszer is. Létre lehet­ne hozni egy széles körű bizottságot, amelynek föladata volna a sze­méthegyek megvitatása. Általában havonta kellene tartani egy vitát a szeméthegyek fejlesztéséről. A hulladékápoló bizottságnak időnként ki kellene szállania és felmé­réseket végeznie. Félévenként pedig egy tudományos átteki tés ki­adására lenne szükség — A hul­ladékhegyek jövője címmel. A bizottság tudományos tevékenysége közben a szeméthegyek maguktól eltűnnének. Hogy hova és mi módon, azt egy másik bizottság állapítaná meg.