Évekkel ezelőtt, amikor szakembereket hívtam a kétszáz éves házam javítása céljából, az egyik szakember azt kérdezte, hol lakom, hová menjenek javítani.
– Na, látja, ezt nem mondhatom meg, mert manapság a személyes adatok védelme a legfontosabb dolog a világon, de a kérdésére jó megoldás, ha feltűnés nélkül követnek engem hazáig, s akkor megtudják, hol lakom, s máris foghatnak neki a munkának.
– Hej, milyen okos ember maga, erre nem is gondoltam,–mondta az egyik szakember a másik szakembernek, s jöttek is utánam, feltűnés nélkül, suttyomban.

Megálltam egy nagy, otromba, magas pléhkapu előtt, egy vásott kulcsot szorongattam a markomban és halkan így szóltam: – Ha itt bemegyünk, ott lesz a kétszáz éves ház. Ahol csöpög a víz a tetőről, ott kell kezdeni a munkát, s úgy mehetnek tovább az omladozó falak mellett, ne ijedjenek meg a hulló vakolattól, már évek óta nem hull tovább…
– Az előbb a személyes adatainak védelméről tartott nekünk előadást, most pedig azt látjuk, hogy a nagy pléhkapun olvashatóan ki vannak írva a maga személyes adatai, neve, telefonszáma. Az omladozó háza falán pedig ott van egy tábla, ami mindent elárul magáról. Szóval, maga tanszékvezető egyetemi tanár, de nem az egyetemen, hanem a Deák-téren! Furcsa egy ember maga, meg kell, hogy mondjam!
A másik szakember pedig folytatta:
– Ez az ember nem úgy néz ki, mint egy egyetemi tanár, hanem inkább úgy, mint egy bokorlakó, akinek nincs más dolga, mint az, hogy munkát kereső népekkel viccelődjék unalmában. Ebben a városban nincs is Deák-tér, hanem csak a Rózsák tere. És az egészet csak kitalálta, hogy minket bosszantson. Mondjuk, egyvalami igaz: a történet epicentrumában az a csúnya, nagy, pléhkapu van! Uram, azt mondja meg nekünk, igazam van-e, vagy nincs igazam!

Aztán egy diófa árnyékában elmeséltem, mi az igazság, s mi nem, hogy legalább meg ne verjenek ezek a tisztességes, marosvásárhelyi mesterek.
Kezdtem azzal, hogy ezen a portán majdnem minden igaz. A ház régi, a pléhkapu csúnya és nagy, a csatorna ott csöpög, ahol akar, a vakolat omlik, ha ahhoz van kedve, én pedig soha nem voltam Lajos. Sem pedig egyetemi tanár. Azt a régi táblát egy padláson találtam, sem bokorban, sem a Deák-téren nem laktam, céljaim epicentrumában nem a személyes adataim védelme található, hanem csak az, hogy ezt a régi házat meg kell javítani.
A főmester erre azt mondta, rendben van minden, már csak az a kérdés, abban a régi házban van-e sör, mert ha van, akkor jó helyen járunk, maga pedig legyen Lajos.

Forrás: szerző Facebook oldala