Albert Lőrincz Márton: Egy hétre való – 11.
A csigaházban
Nem kellene a koronát keresnem,
király se, fa se lehetek.
Morbid
Lesz idő, amikor azt kell akarnom,
vérem sercenjen ki a katafalkon.
Korszellem
Nem ír ma költő vitézéneket,
csak vitézkedik s éli az életet.
Évszakváltás
Kafkai gondolataidat kiírod magadból.
Kitavaszodsz mindannyiszor.
Hasadás
Jobbik énünkkel irodalmat csinálunk,
a maradék rombol, legyőz.
Ha mégis imádkoznánk
Két helytartónk van, így kétszer annyi imánk.
Meghallgatja-e a Fennvaló, meghallja-e a világ?
A szanatórium udvarán
Ady a padon
egyedül ül apadón.