Titanicot játszó Cap Arcona

Megszokhattuk: a rendkívüli katasztrófákhoz mindig feltörhetetlen titkok is társulnak. Így történt ez a Titanic óceánjáró elsüllyedésének esetében is. Az esettel kapcsolatban még ma is kerülnek felszínre olyan információk, melyek mostanig a szőnyeg alatt lapultak. A katasztrófák titkait ki is használták a manipulálás érdekében, így például a Titanic története a hitleri Németországnak jó ürügyet szolgáltatott ahhoz, hogy üssön egyet a brit birodalmon. Ehhez viszont olyan propagandafilmre volt szüksége, mely úgy állította be a Titanic-katasztrófa körül történteket, hogy az egyértelműen a brit kormány felelősségét terhelje.
Göbbels propaganda-minisztériuma vállalta magára a feladatot, s hamarosan megszületett a forgatókönyv is, amit magas szinten is jóváhagytak. (A meggyőző propaganda mindenkor komoly pénzekbe került; a készülő film 4 millió birodalmi márkát enésztett föl!)
Hamarosan megnevezték a német flotta ama hajóját, mely a Titanic sorsát személyesíti meg. A választás az 1927-ben vízre bocsátott Cap Arcona német hajóra esett, melyet a hasonló nevű német szigetről neveztek el s a flotta legszebb és legnagyobb tengerjárója volt. 1940-ig a hajó főként dél-amerikai emigránsokat szállított, míg használati jogát át nem vette a német haditengerészet. Ekkor kisebb változáson esett át: szürke festést kapott, és a Balti-tengeren került bevetésre.
A filmezések során a hajó sorsában nem következett be változás, viszont az elkészült film nem nyerte meg Göbbels tetszését, aki csődként könyvelte el a kidobott pénzt: az eredeti történet szerint a Titanic elsüllyed és sokan odavesznek, fuldokolnak a vízben, de a propaganda miniszter szerint ez rosszul venné ki magát a német családok jelenlegi helyzetében, hiszen a film elkészültekor már bombázták Berlint. Goebbels betiltotta a filmet a náci Németországban, ám a környező országokban vetítették és kasszasiker lett belőle. Az ekként „felszabadult” hajó ismét besorolt a haditengerészet kötelékébe, 945. január 31-én szolgálatba állt és részt vett a Hannibál hadműveletben, ahol is 25.795 német katonát és civilt szállított Németország nyugati részéből Kelet-Poroszországba. (Az utak veszélyesek voltak, mert szovjet tengeralájárók cirkáltak a Balti tenger térségében.)
1945. március 30-án a hajó befejezte harmadik és egyben utolsó útját, melyen 9000 katonát és menekültet szállított.
Egy hónappal később, a második világháború vége fele a Cap Arconát és az SS Deutschland óceánjárót foglyokkal töltötték meg, hogy átszállítsák őket egy másik táborba, azonban ez csak álca volt, valójában a foglyok soha nem érkeztek meg a Mittelbau-Dora táborba. Ekkor már három nap telt el azóta, hogy Hitler öngyilkos lett. A foglyokat a neustadti kikötőben szállították fel a Cap Arcona óceánjáróra.
A hajó bombákkal és gyúlékony gázokkal volt megtöltve. Tervük szerint a szövetségesek hadi erői maguk pusztítják el a hajót, ezzel elvéve több ezer ember életét. Az elhelyezett bombák már csak a sülyedést voltak hivatottak meggyorsítani. A szövetséges brit vadászgépek és bombázók le is csaptak, és több ezer ember életét követelte a pusztítás. A 4500 fogolyból mindössze 350 élte túl a bombázást és a hajó elsüllyedését. Összesen több mint 5000 ember pusztult el a katonákkal együtt – olvashatni a később ismeretessé vált forrásokban.
A Cap Arcona ekkor súlyos sérüléseket szenvedett, hamar lángba borult, majd roncsa később oldalára dőlt a sekély öbölben. A víz később az öböl partjára vetette és 1949-ig ott is maradt. Még közel 30 évig bukkantak fel emberi maradványok az öböl partján, az utolsót 1971-ben találták meg. Az áldozatoknak emlékművet emeltek a neudstadti kikötő közelében – tudtuk meg a https://logout.hu/ honlap közlése nyomán.