Demény Péter / Ivan Karamazov/: Korona-változatok -10
Bodorosan
A tél pelyhezve küldte hójait, a sítalpaim pedig jól belenyomódtak Elvira Spiridus fenekébe. Kölcsönadtam neki egy kis emberi meleget, mert úgy érezte, már csak hidege van. Azért ezt nem ismételtem volna meg még egyszer, a színtelen lódarazsak így is figyeltek.
Megvontam a vállam, és készítettem egy kis denaturált szeszt. Nem miattuk jöttem, sem Elvira Spiridus miatt. De hogy miért jöttem, ahhoz nekem sem nagyon volt közöm, nemhogy bárki másnak.
Finestra ugyanúgy ásított, mint minden nap, csak Ibrahim Dobermann golyói szálltak a magasban. Az alezredes naponta szabadjára engedte őket, hátha megtalálják a hüvelyüket valahol. A Dobre Vecer hágó szelei azonban mindent eltakartak.
Éppen Ivana Zubrova járt arra a terepjárószínű autóján. Alig engedte le az ablakot, úgy mondta, hogy kihirdették a koronajárványt. Aztán vigyázzon magára, mondta közömbösen. Tovább vezetett, közben egykedvűen hányt egyet.
Eltöprengtem, vajon mi lehet a medvékkel. Olivér Juhahát nem kellett félteni, így hát abbahagytam a gondolkodást. Finestrán nem jó azzal foglalkozni, ami nem az én dolgom. Jobban teszem, ha megfogadom a saját tanácsomat. Elvira Spiridus feneke azért eszembe jutott olykor. Sajnáltam a sítalpaimat szívtelenül.
Katonanótásan
Édesanyám, figyelj ide, kérlek,
hét országból jöttem haza éppen,
hét országból jöttem haza éppen,
mégis késik a bejelentkezésem.
Szegedi kórházban nagyot néztek,
hogy délcegen, sej, a műtőbe lépek,
ha nem lépnék, ember lennék én is,
így elsápad még az istenség is.
Szent korona vírusban szenvedek,
nem lehetek de én gőgös eleget,
kiverem én biza legény módra,
ha üt, ha nem, az enyém az óra!
Szécsipálosan
Gedeon bácsi a nők bálványa,
de mostan ő is be van zárva,
s ha kimegy, letakarja a fejééééét,
Gedeon bácsi a sámlin reszket,
tüsszögve átkozza azt a percet,
amelyikben nem mondta, hogy eléééég.
Vírusként tombol már a messzi távol,
elmúlt az immunom s a szívem lángol,
eszembe jutnak mind a rémes órák,
a te beteg szobád!
Bocsáss meg, most már nem kezdhetjük újra,
szerelmem szívedet most fel ne gyújtsa,
maszkomba markolsz, de hiába, nem kell
letépd a kezeddel!
Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit szelfizek,
éééés kívánok én nagyon sok boldog kesztyűket!
Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek?
A maszk egészen eltakarja már a fülemet.
Raymondcarveresen
A férjem ma este hazajött. Általában haza szokott, most mégis meglepődtem. Felé fordultam hát, ha már itt volt. Utána elfordultam tőle.
– Idegesítesz – mondta, miközben egy mazsolát bügyörgetett. El nem tudom képzelni, honnan kerítette. De hát ez volt ő.
– Pedig egy szót se szóltam – válaszoltam. Elszégyelltem magam, noha igaz volt.
– Folyton a statisztikákra gondolsz – csapta oda a mazsolát, hogy csak úgy nyekkent. Ez igaz volt, nem bírtam kiverni a fejemből.
– És még ott van a maszk – leheltem, és elhajoltam a zúgó sörösdoboz elől. Anyáméletéreesküszömhogyigazi Csíki Sör volt benne, bár már kiitta belőle a szőrös szájával.
– Nem bírom tovább melletted – mondta, és elkezdte kigombolni a blúzomat. Segítettem neki, kikapcsoltam a melltartómat, de mire a végére értem volna, már letepert. Ilyen vadállat, gondoltam a kakaómat kavargatva.
Barabás András fordítása
Poórpéteresen
Ajaj, fekete vonat,
zengd el a himnuszomat,
mert ha elzengted nekem,
élek rettenetesen,
és ha élek, nem halok,
vírustalan va-ha-gyok.
Koósjánososan
Kislány a koronánál
fehérebb a rozsomáknál,
bár a rozsomák az úgyis jaj, de fekete,
kislány, kit úgy szerettem,
akit karanténba tettem,
de hogy mért is, tudja a fene.
Harangozóterisen
Mindenkinek van egy maszkja,
az enyém is itt van,
a vírussal egy nagy harca,
és még nem is ittam,
mindenkinek van egy maszkja,
az enyém is itt van,
mindenkinek van egy éledése,
jaj, nehogy te légy,
hol van az a lélegeztetőgép,
nem leszek tiéd!
Hernádijuditosan
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen,
sohase mondd, hogy himnusz már nincs nekem,
sohase mondd, hogy vége, csak várd a csodát,
sohase mondd, csak halld tovább:
sohase mondd, hogy vége,
csak azt mondd, tán ennyi megérte,
s ha megérte, jöhet egy pont,
hogy azt mondjad, himnusz, oh, God!
Pusztai Péter rajza