A kínai vasúton utazni több egyszerű helyváltoztatásnál. Aki a szerelvényen ül — sugallja a vonat egész hosszában működő hangosbeszélő — a történelem sodrával tart. Szerencsére este szálltunk fel, és másnap értünk Kantonba— így a hangszórók jobbára hallgattak. Egy évvel korábban Pekingből utaztam Szucsouba, és reggel indultunk.

EGY LÁTHATATLAN ÚTITÁRS

A hálókocsi minden fülkéjében akkor pontosan öt perccel az indulás előtt induló hangzott fel. A kínaiak jól ismerik a dallamot: A tengeren a kormányos irányítja a hajót, a forradalomban a maocetungi eszme vezet. A zene elhalkult, és felcsendült a bemondónő hangja:
„A Pekingből Fucsouba tartó 45-ös vonat rádióállomása megkezdi adását. Szerelvényünk öt perc múlva indul. Kérjük azokat, akik rokonaikat búcsúztatják, szálljanak le a kocsikból.”
A hősi ritmusok újra felerősödtek. Az indulók megszakítás nélkül követték egymást, míg csak fel nem berregett az indulást jelző állomási csengő, s a vonat könnyű rándulással neki nem lódult a több mint ezerkétszáz kilométeres útnak Dél-Kína felé. Ekkor ismét a bemondónő ünnepélyes hangját hallottuk: A történelem kerekei megállás nélkül forognak, a 45-ös vonat elindult Fucsouba, hogy szállítsa a munkásokat, parasztokat
és katonákat.
Tolmácsomra pillantottam: róla nem beszélnek?
— Akkor talán vegyük úgy, hogy a munkások, dolgozók között rólunk is beszéltek, hiszen az újságírás meg a tolmácsolás is munka — mondtam.
Bólintott: lehet, hogy el is fogadta szövegmagyarázatomat.
Vu tehát ott ült velem szemben, szemüvegét igazgatta, és fordította a hangosanbeszélő szavait. A lány — aki láthatatlan társunk maradt egész utazásunkon — idézeteket olvasott, stílszerűen az alkalomhoz válogatott idézeteket.
Lin alelnök mondása: A történelem mozdonya a maocetungi eszme által vezetett népi forradalom.
Lin alelnök azonban akkor már három napja halott volt, és később azzal vádolták, hogy szeptember 12-én három gyilkossági kísérletet szervezett Mao elnök ellen. De utazásunk napján ezt még nem sokan tudták Kínában.
A mozdony lassan füttyentett, ahogy Peking külvárosán haladtunk keresztül. Szürke, földszintes házak övezték a pályát, a távolban itt-ott magasépületek szigetei emelkedtek a tetők fölé.
Mao elnök mondása: Az új világháború veszélye még fennáll, de a világon ma a fő irányzat a forradalom.
A világhelyzet után a vonat rádiója a belső helyzetről tájékoztatott: Mint a keleti nap, országunk fölött a maocetungi eszme sugárzik. A nagy proletár kulturális forradalom gyümölcsei mindenütt érnek. A munkások, parasztok, katonák dicsőséget hoznak a hazának.
Az értelmiség már megint kimaradt. Vúra néztem, de arca nem árult el semmiféle érzelmet. A bemondónő ezután a külvilágról áttért a tizenkét zöldre festett kocsiból álló szerelvény Dél felé robogó mikrokozmoszára. Közölte, hogy a vonaton a pekingi vasútállomás dolgozói teljesítenek szolgálatot, s nevükben külön is üdvözölte a szerelvényen utazó munkásokat, parasztokat és katonákat. Egy forradalmi induló után gyakorlati tanácsok következtek:
Ne feledkezzünk meg az osztályharcról. Az utazás alatt gondoljunk a biztonságra, a fontos iratokra vigyázzunk. Vigyázzunk a gyerekekre, ne hagyjuk őket a folyosókon szaladgálni. Ha a vonat megáll valamelyik állomáson és leszállunk, figyeljünk az indulást jelző csengőre. A vonaton tilos robbanóanyagot és gyúlékony anyagot szállítani: akinél mégis lenne, adja le a kalauznak. Irtsuk a négy veszélyes állatot, a szúnyogot, a legyet, a poloskát és a patkányt. Ne köpködjünk. A vécék a kocsi végén találhatók.
A korábbi emlékek idézését kopogás szakította félbe: a kalauz lépett be, kezében hatalmas termosszal, továbbá két fedeles teásbögrével. A forró víz a kínai élet és így a kínai utazás elválaszthatatlan tartozéka. Gyakran láthattuk, hogyan viszik a válltartófán egyensúlyozva az étkezőkocsi alkalmazottai a szerelvény minden kocsijába a forró vizet tartalmazó hatalmas bödönöket, amelyekből aztán mindenki megtöltheti csészéjét. Jómagam kínai jázminteát tartalmazó kis papírzacskót is vásároltam, a leveleket beleszórtam a fedeles bögrébe, és vizet töltöttem a termoszból, de Vu például velem szemben üresen kortyolgatta a forralt vizet, amelyet sokan „fehér teának” is neveznek Kínában. Vu nyilván nem a 3 fennel takarékoskodott, hiszen én is kínáltam a tealevéllel: egyszerűen így szokta
meg.
A hangszóró Csucsou után A fehérhajú lány balettdrámájának nagyívű, romantikus zenéjét sugározta. A hálókocsiban a hangosbeszélő lehalkítható, de a többi kocsiban jobbára teljes erővel szól, hogy az utasok egy pillanatra se nélkülözzék a felvilágosító szót és a nevelést (csak este 10-től reggel  fél 7-ig, valamint az ebédutáni pihenő idején szünetel a műsor).
A forró víz és a forradalmi műsor jellegzetességeitől eltekintve a kínai szerelvény a távolsági vonatok hagyományos képét nyújtja, a vagonok ütemes kattogással robognak át a nappalokon és az éjszakákon. Igaz, az ablakokat nehezebb kinyitni, és indulás után be kell zárni, különben a korom elkerülhetetlenül behatol és elönt mindent. James Reston, a New York Times alelnöke kínai utazásairól beszámolva, nosztalgikusan emlékezett meg a pirosra festett kerekű, az éjszakában vörös szikraesőt ontó gőzmozdonyokról, amelyek Amerika ifjúságára emlékeztették, maguk a kínaiak azonban szívesen cserélnék őket korszerűbbekre, s egymás után hívják a különböző Diesel-mozdonygyárak képviselőit Pekingbe, hogy óriási üzletekről tárgyaljanak velük.
A hálókocsiban megágyazunk — lepedő mellett gyékény is van a felszerelésben. A kínaiak általában nem lepedőn, hanem gyékényen alszanak, így az utasok itt is választhatnak. A hőségben a gyékény nem csupán olcsóbb, de praktikusabb, szellősebb is.
Reggel a hírek ébresztenek. Az első helyen hosszú beszámolót hallhatunk arról, hogyan hasznosították a tacsaji nagy termelőbrigád élenjáró tapasztalatait egy kínai járásban, majd a kambodzsai királyi nemzeti egységkormány Pekingben élő miniszterelnökének Északkelet-Kínában tett látogatásáról szól a krónika, végül arról beszél a bemondónő, hogyan szállnak szembe az Egyesült Államok új gazdaságpolitikájával az Európai Gazdasági Közösség tagjai, indulók harsannak. Új nap kezdődött.

Következik: TAPOSÓLÁNC, VÍZIKOSÁR, VITORLA

Forrás: Baracs Dénes – A fal mögött: Kína. Gondolat, Budapest, 1975, Világjárók 98.