Ha lassan is, de őrölnek a helyi bürokrácia malmai. Bizakodhatunk, ebben az ütemben körülbelül tíz vagy tizenöt éven belül minden utcatábla rendben lesz. Még akkor is, ha tudjuk, Székelyudvarhely nem éppen metropolisz s azt is, hogy havonta legalább egyszer szóvá kell tennünk, biz itt is, ott is akad még javítanivaló. Külön öröm, hogy nincs már Gheorghe Doja, de van Dózsa György utca. Szent Imre, az egykori Szentimrefalva patrónusa, ezért hát a székely csavar: a szentről településrészt, arról pedig magát az utcát nevezték, ami felrúgja a szabványt, de így helyes: Szentimre utca. Azért csak akad egy s más tennivaló az utcanévtáblák körül. A 2001-es utcanévlajstromban pontosan tizenegy hibás felsorolás van, ezek a következők: Asztalosok, Céhek, Cipészek, Építők, Fazekasok, Fások, Hősök, Kovácsok, Lakatosok, Méhek, Szabók utca. A helyzet a terepen azóta sem változott, főleg mert mindenik akkori utca még megvan, se árvíz vagy vulkánkitörés, se átkeresztelés nem módosította a felállást. Még mielőtt szép csöndben megindult volna az átfestés (Dózsa, Szentimre), erre is fölhívtuk a főhivatal illetékeseinek figyelmét, nem sértő, mindamellett tanulságos konzultációra vállalkoztunk – elmondtuk, hogy egy icipici nyelvtani egyeztetésre van szükség, hogy minden jó legyen. Ha az alany – esetünkben az utca szó – egyes számú, akkor a kapcsolódó jelzőnek is egyes számban kell megjelennie, helyesen tehát Asztalos, Céh, Cipész, Építő stb. utca. Ha viszont tartjuk magunk a többeshez, akkor sincs baj, ám az utcát birtokos személyraggal kell ellátnunk, így: Asztalosok, Céhek, Cipészek, Építők stb. utcája. Olyan egyszerű ez az egész, hogy már az elemiben is tudják. Mi több, tudták a korábbi utcanévadók és táblafestők is, a címben emlegetett két utcában ugyanis az új és hibás feliratozástól néhány méterre ott látni a régi, békebeli táblákat is, így: Céhek, illetve Méhek utcája. Nem kellett volna egyebet tenni, mint lemásolni és minden oké. Időközben a méhrajba belenyúltak, sajnos, ügyetlenül. Hogy a céhekkel mi a helyzet, nem tudom., csak annyit, hogy legalább nem szúrnak.
Ennyit a szakértők tanulékonyságáról. Udvarhely soha nem volt valami nagy táblabarát hely. Most már nem az utcanév-, hanem a közlekedési táblákra gondolunk. Előfordult s nem is egyszer, hogy e sorok írója készségesen beült egy vaslui-i, iasi-i vagy máramarosi kiskocsiba, amelynek gazdája megkérte, segítse ki Csíkszereda vagy Marosvásárhely felé ebből az útvesztőből. Most látni csak, miután az utóbbi egy-másfél évben pótolták az addig hiányzó iránytáblákat, hogy okkal borzadozott a városba betévedő idegen, még az alapvetően fontos osztópontokban is csak hellyel-közzel voltak eligazító nyilak-szövegek.
Az utcanévtáblákra visszatérve: jó lenne egyszer már átnézetni a teljes lajstromot, akár én is elvállalom ingyen és bérmentve, hogy egyszer s mindenkorra hárítsuk a még létező hibákat. Ha pedig nevet kap egy új utca, mert a város terjeszkedik, minden alkalommal tessék kikérni szakértő véleményét, mert most még a falvédő szövegére pendül minden: Nincsen rózsa tövis nélkül, Sem utcatábla hiba nélkül… Lám, a Vizigótokkal gyors egymásutánban kétszer is elfutottunk, úgyhogy most már harmadszor kellene átfesteni a nevezetes táblát. Ismételjük a tudás anyját, ha már az ismétlés anyja e tudásnak: vagy a Vizigót utcában, vagy pedig a Vizigótok utcájában, és nem a Vízigótok utcában lakom, még ha becsületes, adót fizető polgár vagyok is.