Sebezhető korom nézve
bezártak jó néhány hétre,
hónapra, esetleg többre,
búsongok, mint pont a körbe’.

Négy fal között foroghatok,
de senkivel nem foghatok
kezet, nem jönnek be, állnak
az ajtóban… sáncnak, várnak

tere ennél körbezártabb,
félnek tőlem gyávák, bátrak.
Itt a tavasz, s én fogságban,
nézem, amit várva vártam.

Ki-ki nézek az ablakon,
rügyek bújnak az ágakon,
reggel négykor rigók szólnak,
s a szobámba magot szórnak.

Előbb-utóbb kivirágzom,
pohár boron vitorlázom,
faltól falig, s azt képzelem,
ez a szoba a tengerem…

2020. 03. 21.