HAPTÁK ! ITT VADNAK A MUSZKÁK!

Amikor még nem jöttek meg a muszkák. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egyik termének a falait cseréptányér gyűjtemény lepi el. Eredendő helyük javarészt Korond, ahonnan a székely fazekasipar kicsírázott. Az 1700-as években egy szorgalmas és játékos kedvű fazekasmester élhetett Korondon. Volt benne üzleti szellem is, mert a Székelyföld részére készített békés és semleges tányérokat kisujtásozta, s lelkesítő katona-jelenetekkel hazafiasította. Az egyik tányér öble közelgő muszka-csapatot ábrázol, az előtérben pedig négy feszes székely határőr áll vigyázz-állásban. A kép alatt írás is van:

Hapták
Itt vadnak a Muszkák
Jobra néz!

Hol voltak a muszkák még az 1700-as években?! A székely határőröket azonban nyilván nevelték a muszkákra, vagy inkább a muszkáknak, mert a muszka katona és a székely legényes vitézség állandóan ismétlődő motívum a cserepeken. Lám, az a négy vigyázzban álló legény is azt jelenti, hogy nincs szükség semmi izgalomra, csak jöjjenek közelebb azok a muszkák, majd elbánunk velük. Egy másik tányéron ilyen felírás van:

Rohamra
Szuront
Szegez

Aztán ismét kép: egy székely vitéz éppen átdöfi szuronyával a muszka mellét, akinek a szájából ilyen drámai kijelentés kanyarog ki kacskaringós betűkkel:
„Meghalok.“

A székely vitéz ezt böffenti rá — a tányéron:
„Pardon.“

És a többi tányérokon is mind a székely vitézség áll föltálalva. Mindenütt a muszka hal meg, a székely pedig vitézkötéses harisnyájában büszkén hagyja ott a csatateret — a tányér fenekét.
Kár, hogy 1848 után nem akadt egy hasonló kedvű korondi fazekas. Vajon ő is így tálalta volna fel a muszkákat, azokat, akik 1848-ban valóban meglátogatták a Székelyföldet?!

Brassói Lapok, 1935-05-19