Levélváltás egy Petri-évforduló előtt
1.
Kedves Várady Szabolcs!
Szíves engedélyét kérem, hogy a közelgő Petri- évfordulóra való tekintettel a Káfé-Főnix című internetes Blog hasábjain (https://ujkafe.website) közölhessük Petri sírjánál című torokszorítóan szép búcsúversét.
Jó egészséget kívánok, a valamikori barátsággal, Bartha György
2.
Kedves Bartha György!
Nagyon szívesen megadom az engedélyt. És örülök, hogy ennek kapcsán a Káfé Főnixet is megismertem.
Remélem, jól van, és ez így is marad.
A régi barátsággal,
Várady Szabolcs
3.
From: Bartha Gyorgy [mailto:gyorgybartha@hotmail.com]
Sent: Saturday, March 28, 2020 7:46 PM
To: Varady Szabolcs
Subject: Levél
Várady Szabolcs: Petri sírjánál
Nyüszít vagy dadog vagy jajgat a gyász,
vagy könnye apadtán tompa közönybe átcsap,
néma hülyévé csökkent, megaláz –
a többi: szerep, vagy jótékony hagyomány csak.
Ha meghal az ember, nem lehet már halottabb,
vége a méricskélésnek, a fokozatoknak,
ezt írtad, édes barátom, és felőled nézve így van:
nem válaszolsz, ha kérdezünk, te már csak fekszel a sírban.
Nem kértél belőle, és tőlünk is megtagadtad
a zsoltárt, az imát és vigaszát a papnak,
mert mihez kezdenél vele te, a hitetlen,
akinek csak egy élete volt, ez az egyetlen, egyenetlen,
ez a köves, sáros, süppedékes, göröngyös út,
aminek a végén az ember egy gödörbe jut –
és mi mondható e gödör mellett, milyen szó mondható?
Látod, az enyém elakad, tőled jön kölcsönbe a szó –
a vers, ami megmarad, mert minden sor, amit
leírunk, a halál ellen íratik, már ha ér valamit.
Mikor nem írok verset, nem vagyok, írtad, de írtad,
és voltál, és nem adja meg magát a sírnak
a mephistophelesi gimnazista,
hullódohányú, házi töltésű cigarettáit szíva,
akit emez égtáj és életidő s egyáltalán: az élet
elfogadóvá azt, amit el szoktunk fogadni, nem érlelt,
mert túlmagasra vetted egedet
te is, mint ama mestered,
s lettél keserves, torkon akadó falat,
szent szörnyeteg, akit, ha a világ tűrné is, önmaga meghalat, de rosszul tűrt a világ is,
az úgynevezett hatalom,
mert átmásztál folyton a játszótér köré emelt falakon
(s közben minden ihatót megittál, maradt a sok üres doboz és flakon).
Ezt a mulatságodra tettem csak ide, ezt a rímet –
mintha nem tudnám, amit nem akar tudni más se, annyi híved,
mert annyi van, és olyan is, akinek nem kenyere a vers. Te,
tudtad, hogy az Interneten „topic” vagy? Versenyezve
idéznek nyilvánvalóan „outsiderek”,
hogy ezt nézzétek! ezt szeretem a legjobban! én meg ezt.
Ki-ki mást. Van, aki a zord ítészt,
Athéni Timont, Alceste-et, sőt Therszitészt.
De milyen kevés volna mindez és veszendő,
ha nincs a penge ész mögött az eredendő,
mohó kíváncsiság, a szemé, a nézés gyönyöre,
ami forgatja és emészti a világot, a versbe bele.
A vers, igen, a vers. De most, most te vagy itt,
te nem vagy itt. Azt most elföldelik,
ami már nem te vagy. És hullik rá a rög.
Ami a gödör mélyén füstölög,
az a büdös valami, írtad, nem én leszek már,
de ami voltam, arra emlékeznetek
legyen kedv, és ne kötelesség dolga.
Hát nem is az, Gyuri. Kötelesség? Nem, ez nem.
Eredj utadra, test, elfogyott, elemésztett,
s maradj velünk, barátunk, kedves, kíváncsi szellem.
2000. július 22-én temették Petri Györgyöt a dunaalmási temetőben.
Jegyzetek: (B. Gy.)
Athéni Timon : a barátaiban minden fenntartás nélkül megbízó, a felelőtlenségig jóhiszemű Shakespeare dráma-hős, aki, miután megtapasztalja az emberi hálátlanságot, képtelen lélektani fordulattal, az emberi nem ádáz ellenségévé válik.”Shakespeare pesszimizmusa tetőfokát a kevésbé sikerült Athéni Timonban éri el.” (Szerb Antal)
Alceste – Alkésztisz: Admétosz önfeláldozó felesége, aki magára vállalja az istenek által a férjére formai okok, vétség miatt kirótt halálos büntetést.
Therszitész: Achilleusz őszintén siratja az amazonok módjára fegyverrel rátámadó szép trójai Pentheszileiát, akit maga ölt meg a harcban. Therszitész, a küllemében is csúnya, gyalázkodó görög, Agriosz fia, gúnyolni kezdi a görög harcost. Achilleusz egyetlen ökölcsapással „Hádészra küldi.” (Homérosz: Iliásza nyomán)
Pusztai Péter rajza