Elekes Ferenc pillanatképeiből (22)
Hazatérés
És itt vannak már a csöndes, nyári esték, amikor a ludak megtérnek csapatostul, gágogva jönnek, pihegve-sziszegve, nagy port kavarva a falusi úton, s ha nincs aki kaput nyisson, szárnyukba rejtik a csőrük, úgy várakoznak. Ha lúd, legyen kövér, hát megmondom: nem én vagyok a ludas abban, hogy ezek a libák nem repülnek. Mert bizony az a legszebb, mikor alkonyattájt nehézkes repüléssel érkeznek a ludak, s szárnyukkal hosszasan „fékeznek” a kapuk előtt. Az a legszebb: a ludak viharos érkezése.
A hazatérés sürgőssége jutott eszembe mindig, ha repülő ludakat láttam valahol. Bizony, így jó, röpülni haza, akárhonnan, ha ott az ideje. A sürgős hazatérés az ember egyik legfőbb igyekezete. Sokan megírták ezt már; megírták lúdtollal is, Tinódi Lantos Sebestyén óta, s azelőtt. Mert lúdbőrözik az ember háta, ha csak arra gondol, hogy nem térhetne haza, oda, ahol tollúpárnára hajthatjuk fejünket. S úgy alkonyattájt megjönnek a frissen fürdött ludak csapatostul; jönnek gágogva, pihegve-sziszegve, nagy port kavarva, röpülve jönnek…
Forrás: Új Élet, 1976/14. szám
2020. április 3. 03:48
Micsoda zene!
2020. április 3. 05:52
Amikor írtad ezt, Frici, nekem fogalmam sem lehetett, hogy amikor eljutok oda, hogy elolvassam, mennyire érzékeny pillanat lesz az.