Verset írni annyi, mint
kínnal megfizetni,
aztán ingyen mindet
bőven tovaszórni –
kiürülni, mint óvóhely
a rövid békeidőkben
s reményt bútorozni
kongó eszméletekben.
Verset írni annyi, mint
örömökre törni,
ezer zúzott sebből
szívcsendet vérezni –
saját otthonodban
Robinsont játszani
s mint távoli vitorlás
fehéren feltűnni.

Verset írni annyi, mint
nyomokból olvasni,
hogy mivégre alakul
a nyugtalan mindenki,
sorsából mennyit tud
a nyers létbe átlopni.

Verset írni annyi, mint
egyszer messze menni,
fűtől-fától aztán
folyton visszanézni.

1. Albet-LőrinczMarton:
   2020. április 3. 06:32

   „Folyton visszatérni”, folyton fojtón.

2. B.Tomos Hajnal:
   2020. április 4. 18:34

   Az idézőjelből arra következtetek, hogy az én szavaimat ismétli, kedves A.L.Márton. Én pedig nem ezt írtam, kérem olvassa újra figyelmesen. De hogy a” folyton” az ön számára miért fojtó, az már nem az én gondom.