Tornác

A szép öregasszonyok jutnak eszembe olykor, akik apró unokákat várván, a tornácra kiállnak. A tornácra, igen, ahonnan jó a kilátás; ahonnan utakra, kertre, udvarra látni, s vigyázni lehet az időjárást.
A szép öregasszonyok jutnak eszembe, akik tornácról irányítják az udvarnyi baromfinépet, akik szigorú szavakkal teremtik meg a békességet harcias kakasok, pörlekedő kotlók, sziszegő ludak között.
A szép öregasszonyok cérnára fűzik a piros paprikát, és száradni odaakasztják a tornácra, hadd süsse a nap, és fújja a szél. A tornácra terítik persze a frissen mosott ruhát, s a frissen szedett paszulyt is. Kánikulában a száradó paszuly pattogása jelzi, hogy van asszony a háznál.
A szép öregasszonyok minden mozdulatát lesik a barátságféltő macskák; kiállnak ők is a tornác fájára, nehogy ne legyen tudomásuk a napi eseményekről.A szép öregasszonyok körül fecskék röpködnek olykor, jelezvén, hogy fiókáik jó egészségben vannak. Útjukba ejtik nyilván a tornácot is. hogy részük legyen az örökös légyüldözésben.
A szép öregasszonyok jutnak eszembe olykor – anyák, nagyanyák –, akik tornácon állnak almaszagú nyári délutánokon, s örülni tudnak az egyetlen kiváltságnak: hogy messzire látnak az időben…

Erdélyi Lajos fotója

Forrás: Új Élet, 1976/15. szám