A sokat emlegetett országimázs talán legsikeresebb előmozdítója a magyar zene. Liszt rapszódiái vagy Brahms magyar táncai jól megalapozták ezt a diadalmenetet, de ha a közeli múltban nézünk szét, akkor a Queen-sztár Freddie Mercury által népszerűsített „Tavaszi szél vizet áraszt” nemzetközi karrierjét idézhetjük emlékezetünkbe.
A cigánymuzsika és az operett is megtette a magáét közképünk fényesítésében. Talán kevésbé ismert, hogy a zsidó liturgikus zenének általánosan elfogadott énekévé vált a „Szól a kakas már”. S e sorok írója maga hallotta egy honolului énektanárnőtől, hogy Hawaii polinéz őslakosainak leszármazottai, az óvodáskorú gyerekek imádják Bartók Béla koruknak megfelelő dalait, zeneszámait.

A mellékelt fotó a nyugat-izlandi Akranes kikötővárosban készült egy közelebbről nem ismertetett, családias eseményen. Köszönet az Indexnek, ahol helyet találtak e cikknek:
http://nordikbalkan.blog.hu/2015/09/03/kis_kece_lanyom_izlandi_rock_sztarral
.

A felvételen szereplő alkalmi énekkar éppen a „Kis kece lányom” dalocskát adja elő, saját anyanyelvén. A videóanyagot kommentáló írásból kiderül, hogy a dal a szigetország óvodáinak énekeskönyvében szerepel, így a kis dalárda könnyedén be tudta mutatni a produkciót. Magának a csapatnak az összetétele is figyelemre méltó: a középpontban álló szakállas férfiúban Óttar Proppé egykori rock-énekest, későbbi reykjavíki parlamenti honatyát tisztelhetjük, a további kórustagok között helyi önkormányzati képviselők fújják a távoli közép-európai országból ideszármazott melódiát. Legyen vonzó a példájuk!

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban