Xantusz Géza: Taormina hangja

Megállsz a hangra: égi zsoltár,
körbejárja a levegő a kottát,
szoknyák halk suhogása
omlik a padokra fázva.

Láthatóvá válik a harmónia,
leereszkedik, rád tapad a
templomfalakat áttörő muzsika,
versenyre kel mellkasod lüktetésével
a polifónia.

Miféle lebegő versenybe menekült a
mai izgága világsallang?
Silánylik, s vele együtt kell menned az
árkádok alatt.

Mímeled a mozgást, most mélyen a tudatodban,
blokkol a dallam,
nem tudod, hová s merre halad veled az út,
a tovább.

Kemény kőpadlóra szakad a gregorián dallam,
a psalmus hungaricus, a magyar zsolozsma,
régi léptek nyomai indulnak feléd,
s várod, szakadjon rád a végtelen
harmónia.