Költők az árnyékos oldalról: Fábri Sándor
1.
Sz. 1954-mh. 2012, Máramarossziget. 1973-ban végezte a helybeli Dragoș Vodă középiskola magyar tagozatát. Kezdetben faipari technikusként, majd hivatásos kelmefestőként dolgozott. Fiatal korától versel, költeményeit a Jóbarátnak, az Ifjúmunkásnak, az Utunknak és a Korunknak küldözgette. Epigrammába oltott groteszkjei, bár a hivatalos kánonba sose került be, sajátos színfoltot jelentenek az erdélyi költészetben. Nagyon kevés szóval maximális hatást elérni – ez stíluseszménye. A rendszerváltás után versei gyakran jelentek meg a bukaresti Romániai Magyar Szóban. 1994-ben szerepelt a Máramarosi havasok, Máramarosszigeti magyar írók, költők antológiája (2008) című kötetben (amelynek egyik szerkesztője is volt). Számos verseskönyv szerkesztésében közreműködött, román költők verseiből is fordított. Önálló kötete Jó bort iszunk címmel jelent meg 2006-ban, az Echim kiadónál.
2.
Fábri Sándor bökverseiből
Jelentés
Az írógépen megy egy légy.
A pontos idő: negyed négy.
Csöpögő fagylalttal
Csöpögő fagylalttal rohant egy úr.
Minden mulandó, mire nap fénye hull.
Téli rege
Megfagytam volna, ha az angyal
nem száll le rám mennyei langgyal,
mondván: „E két dolog nem összeillő,
márminthogy szeszkazán és hívő.”
Nyúlfejű nyúl
Nyúlfejű nyulat láttam az éjjel,
mondom a bárban, de nem hiszik.
„Lát, lát az ember, pláné, ha iszik!”
Bátor hajós…
Bátor hajós: a bablevest
issza,
bántják a szelek, de nem fordul
vissza.
Ballada
Kutyuskám, hű ebecském
kiszagolta bennem a csontot,
s a hálátlan dög nekem rontott.
Szájaszály
Szájaszály tombol, hörög a sörhasú:
“Számban a Szahara
forró homokvihara!”
Nyüszít a metilkék szemű:
“Vergődik nyelvem, mint szárazon a hal,
egyetlen példány, s mindjárt kihal!”
Hogyha végtelen
Birkóztunk, és földhözvertek
engemet a csillagok.
Összetörve keltem fel,
de boldogan, hogy itt vagyok.
Holnap leszedem az eget.
Csillag, hogyha éktelen,
megtanulja, mit jelent
egy kis földi végtelen.
3.
„…Nevét mindig összetévesztették az Esti sóder műsorvezetőjével. Csak az a pár olvasója tudta, hogy neve, a máramarosszigeti magyar kultúrához fűződik, verseihez illetve műfordításaihoz.
Gyerek voltam, olyan tizenéves suhanc amikor Fábri Sándor írásai először kezembe akadtak. A poros, könyvekkel teli szobájára emlékszem, az ablak melletti íróasztalára, az asztalon elhelyezett fekete írógépére, a kreatív másnaposság bűzére. Humoros, pársoros versei mai napig is megmaradtak bennem, amit most mint felnőtt abszolút másképp tudok felfogni. Kétértelmű, egzisztenciális kérdésekkel foglalkozó szövegeit álcázta utóbbi verseiben a humor, hol a jókedv, megemészti az ember mindennapi nehézségeit. Egyike azoknak a nagyvilággal mit sem törődő perszónájának, aki egész földi ittlétét írással, olvasással, hegymászással s persze a néhai szigeti kocsmák látogatásával töltötte. Édesapja, Sanyi bácsinak a festődőjében kereste kenyerét, ugyanakkor sosem vette komolyan a munkát, kivéve ha irodalomról volt szó.
Komolyabb barátságunk a költészettel a kilencvenes évek végén történt. Katastrófáimat ő nézte meg először. Kipipálta a jobb szövegeket és pontosan elmondta hol kell törleszteni, mit kell átírni, és házi feladatot is kaptam magyar és világirodalomból. Szilágyi, Kányádi, Dsida, Karinthy, na meg a nemzetközi bús költők társasága, Babits, Ady, Poe, valamint Rilke, Baudelaire, Stănescu (és a listát sorolhatnám) versei kerültek elénk. Majd beszélgettünk a nagyokról, a nyugatról és a keletről a kisvárosok könyörtelen lehetőségeiről. Kevesen tudják ugyan, s szinte semmi információ nem létezik a mindentudó interneten arról, hogy Szigeten évente egyszer, megjelent egy irodalmi folyóirat Dr. Serényi-Sprenger Ferenc szerkesztésében, (1994-2007) között. A Máramarosszigeti Havasok folyóirat, helyi alkotóinak menhelye volt abban a városban, ahol egy magyar nyelvű hetilap nem vészelte át az egy évet. Sándor sosem kedvelte a titulusokat, elítélte a társadalmi játékszerepeket, s még ha többször is tagadta, a folyóirat szerkesztéséhez igen sokat járult hozzá…” (Gotha Róbert Milán emlékezése)
Versek, háttéranyag a Költők az árnyékos oldalról c. honlapon
Pusztai Péter rajza