Hadnagy József: Korona-vírus

Koronát kívánok magamnak,
nézzek ki már valahogy a tükörben –
engedek minden szó-parancsnak,
szeles dombon, sötét, nyirkos gödörben.

Fönt, lent, köröskörül bezárva,
korona-vírussal fertőzötten
várom, mint Noé a bárkába’:
végre kinyílik az ég fölöttem,

s Isten kezét fejemre téve
(ez az érintés volna a korona)
így szól: a karanténnak vége,
egy új világ lesz szív és szó otthona…