Köz-röhej
Virtus
Régen a legények virtuskodtak egymással. Egyszer azt mondta egy leány:
– Hadd lám, ki tud hamarább felmenni a toronyba?
Erre fel két legény hirtelen felmegy, és amikor kinéznek az ablakon, a lányok elkezdték kiabálni:
– Áprilisnek bolondja. felmászott a toronyba. Kiáltották hány óra? Fél tizenkettő, bolond mind a kettő.
Tükör
Káruj bá a városból egy tükröt a feleségének. Mikor az asszony belenéz, felháborodva felkiált:
– Te, Káruj! Nem szégyenled magadot, hogy a városban ilyen ócska fehérnéppel álltál essze?
Rokon
A gyermek vitte a mezőre az apjának az ételt és megkérdezte:
– Édesapám, Ferenc bácsi nekünk rokonyunk?
– A’ nem – feleli az apja.
– Akkor miér’ fekszik anyámmal az ágyba?
– Akko’ csak méges lehet, hogy rokonyunk.
Hová, hová?
A fiatalasszony kötélen vezeti a tehenet az úton.
– Hová, hová Julis? – kérdi Ferenc bá.
– A bikához.
– Hát a tehenet hová viszed?
Rosszul járt
– Hogy van, komám?
– Nem valami jól.
– Há mé, komám?
– Rosszú jártam mind a két feleségemme’, me az esső észökött, a második nem akar észökni.
Késésben
– Fiam, mindjárt nyolc óra, miért nem készülődsz az iskolába?
– Azért, mert a tanító néni néni azt mondta, meg ne lássa azt, aki nem tanulta meg a verset.
Bocsánatkérés
– Kérjen bocsánatot a szomszédjától, amiért azt kiabálta neki, hogy szamár! – mondja a bíró a békekötő tárgyaláson.
– Bocsásson meg, hogy szamár! – fordult a panasztevő felé a székely.
Falucsúfoló
Ülke, Tibod, Szenttamás,
Kergessétek el egymást.
Hárman vettek egy bikát,
úgy megüttem a farát,
neked hányta a szarát.
Alsógatya
Székely gyerek az apjához:
– Há, édesapám! Még nem vett alsógatyát?
– Honnan tudod fiam?
– Hát mert felsőt se vett.
Előrelátás
Idős házaspár ücsörög a ház előtt.
Morfondírozik az öreg:
– Te anyjunk! Egyikőnk ha meghal, én beköltözök a városba.
Ganyéhányás
Az istálló körül tevékenykedik a székely bácsi.
A szomszéd érdeklődik:
– Mit csinálsz, Pista?
– Hányom a ganyét!
– Hát mi a fenét ettél?
Gólya hozta
– Apukám, mikor hozott engem a gólya?
– Április elsején, kisfiam.
Gálfalvi Gábor gyűjtése
Forrás: Hargita Népe, 2020. április 1.