Illatos levelek

Bizony, megcsodáltam sokszor a túlbuzgó szerelmeseket, akikről azt olvastam a rózsaszínű könyvekből, hogy illatos levelekeküldenek szívük választottjának. Még találgattam is többször, vajon mivel illatosítják azokat a gyöngybetűkkel teleírt szerelmes leveleket, ámbrával-e, vagy rózsaolajjal… Per­sze, ha akad manapság túlbuzgó szerelmes, aki egyszersmind kor­szerű is akar lenni, akkor azokat a meghitt leveleket bizonyára spray-vel illatosítja, mivelhogy ez a di­vat. Vagyis a spray. Csak meg­nyomja az ember a gombot, s kész az illatos levél. Nem kell bajmolódni ámbrával, rózsaolajjal. Csupa prak­tikusság.
Nos, akiről most szólok, az a húszéves asszony is rengeteg illa­tos levelet kap tavasztól őszig. Igaz, e levelekben nincs semmi vallomás, hanem csak ígéret van. És az is igaz, hogy ezeket a leveleket nem írják gyöngybetűkkel, és nem is illatosítják. Sem ámbrával, sem ró­zsaolajjal, sem pedig spray-vel. Szamócás kézzel írják ezeket az illatos leveleket, erdei-málnás kézzel. Ezek­től illatosak. Ahány levél, annyi ígéret: száz kiló málna érkezik a jövő héten… Ötven kiló szamócát küldünk az első adódó alkalommal… Érik az áfonya, nagy tétel várható… Rövid, távirati stílusban írott illa­tos leveleket kap minden évben ta­vasztól őszig Paraschiva Mazilu, a húszéves fiatalasszony itt fent, a szebeni havasokban, kétezerszáz mé­ter magasságban. Itt van ugyanis az erdeigyümölcs-begyűjtő központ. Talmács községtől huszonnégy kilométerre, a Cód-völgyében. ACsindrel csúcsai alatt. Talán mondanom sem kell, hogy ezeket az illatos leveleket nem is a postás hozza, hanem az arra járó alkalmi vándorok, erdészek, fürge gyerme­kek. Van úgy, hogy a levélhozók is elkalandoznak, míg ideérnek, eprésznek, málnásznak, s a levelek őr­zik a málnás, epres ujjak nyo­mát. Ez rajtuk a bélyeg. Tavaly például a levelek csak áfonyából huszonöt tonnát ígértek, s a levél­írók nem túloztak: ez a mennyi­ségű áfonya meg is érkezett.

Forrás: Új Élet, 1976/17. szám