Tetők

Ki tudja, hány szeptember álmosító esője verte e kopott te­tőket? Ki tudja, hány bagoly la­kója volt már e kéményeknek, ki tudná megmondani, hány verébfióka röppent ki annyi év alatt a kupáscserepek alól? És ki tudja, hányszor ropogtak e tetők szelek­től, nagy havaktól…? Bizony, el­járt az idő a tetők fölött, mégis, az igazság kedvéért be kell ismernünk, nem a múló idő kezdte ki a cserép­tetőket, hanem a változások. Az építkezési stílusok változásai. Mert e cserepes házak szomszédságában egy idő óta más divat hódit: a vas, a cement s az üveg divatja. A cse­repes tetők s az ódon kémények ma­holnap az emlékek be nem építhető birodalmába kerülnek. És törhet­jük a fejünket, milyen teteje legyen egy olyan múzeumnak, melyben a cserepes tetőket akarjuk megőriz­ni az eljövendő koroknak…

Forrás: Új Élet, 1976, 18. szám