Az utcai gyorsfogyasztású ételek hazájában, a különféle burgerek és egyéb csemegék földjén új konkurencia jelentkezett 2014 tavaszán a New York utcáin felbukkanó mozgó áruda, a Lángos Truck alakjában. A magyar eredetét nem tagadó, sőt hangsúlyozó vállalkozás akkor került igazán a közérdeklődés fókuszába, amikor a nagy múltú és nagy tekintélyű napilap, a New York Times internetes kiadása beszámolt róla gasztronómiai rovatában. (Felvételünket is a NYT-től vettük át.)
A cikk szerzője igen meleg szavakkal emlékezik meg a tulajdonosról, Prepuk Zsoltról, aki jóval a rendszerváltás után próbált szerencsét Amerikában, megdicséri vállalkozó szellemét, de még inkább a termékét. A lap szerint a magyar gördülő üzletember háromfajta lángost kínál: fokhagymás-sajtos-tejfelest, ötszínű kaliforniai paprikával megszórtat, és olyat, amelyet szűzpecsenyével, savanyú uborkával, jalapeno paprikával és ázsiai chiliszósszal hint meg.

Emellett töltött káposzta, borsófőzelék, Connecticut államból beszerzett debreceni és legújabban egy New Jersey-i farmról származó mangalicakolbász is szerepel az ebédeltető furgon választékában. Arról, hogy a hét folyamán mikor és New Yorknak melyik szegletében bukkan fel az alapvetően azért krumplis lángosra szakosodott mikrobusz, már az interneten, a Twitteren, a Facebookon vagy telefonon is lehet informálódni.

A magyar gasztronómia nem először igyekszik meghódítani a százféle népből kialakult amerikai közönséget. A 48-as forradalom és szabadságharc után az Egyesült Államokban befogadott magyar emigránsok  honosították meg például Kalifornia számos, máig népszerű szőlőjét és a belőlük készült borokat.
Sokfelé, főleg a magyarlakta vidékeken próbálkoznak magyar éttermek, vendéglők üzemeltetésével, korában a „Nagy Alma”, azaz New York magyar negyedében híres pékségek, húskereskedések vonzották a specialitások, például a hentesáruk, szalámik kedvelőit.
A Lángos Truck gazdája sem hagyja figyelmen kívül, hogy honfitársaink érdeklődésére kiemelten számíthat. Az egyik megállóhely a Magyar református egyházközség előtt feltehetően állandó jellegű, az ott gyülekező cserkészek nyilván törzsvendégeknek, s egyúttal jó reklámhordozóknak is számítanak…

Köszönöm szépen tudósító barátom, Pogár Demeter segítségét.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban