ERDŐDI TÖRTÉNET

A közmondásnak néha igaza van. Példa rá Steinder József erdődi kéményseprő ügye. Ez a derék kéményseprő mester 14 esztendővel ezelőtt kitakarította az erdődi járásbíróság kéményét. A számlát annak rendje és módja szerint felbélyegezve benyújtotta az erdődi járásbírósághoz. „Egy kéménytakarítás 550 lej.” Az erdődi járásbíróság vezetője ő a számlát felterjesztette a szatmári törvényszék elnökéhez, aki viszont tovább küldte a nagyszebeni kormányzótanácshoz. Azóta tizennégy év telt el. A kormányzótanács feloszlott, a pénz nem érkezett meg. A kéményseprő el is felejtette, le is mondott róla. Ha néha eszébe jutott, legyintett egyet: rossz pénz, elveszett pénz.
Ma hivatalos írás érkezett Erdődre. Steinder József kéményseprő mestert értesítette az igazságügyi minisztérium, hogy a tizennégy évvel ezelőtt végzett kéményseprés díját, 550 lejt, azonkívül tizennégy évi kamatot, összesen 500 lejt kiutaltak számára, és az összeg Szatmáron a pénzügyigazgatóságon felvehető.
Rossz pénz nem vész el. Vannak ilyen szerencsés esetek. Igaz, hogy itt a szerencse magától értetődik, hiszen kéményseprőről van szó.

Brassói Lapok, 1935-10-21