1.
Kaptam egy istenest,
hogy szinte körbeforgott
tőle a fejem.

2.
Most itt guggolok egy sarokban
bámulom a semmit,
vagy talán sírok,
de nagyon messze, talán
egy soha-nem-volt tévelygésben.

3.
Akár el is kúszhatnék
átlósan a másik sarokig,
hogy agyonüssem a pókot,
de miért? Mi változna, ha
én most halált osztogatok?

4.
Egyszóval félek. Nem tőled,
a szomszéd kutyájától,
vagy mert esetleg
egy új izmus éled…

5.
hanem mert érzem bűzét,
itt szuszog mellettem
az arctalan pofozkodó,
ki eddig nem létezett
s talán nem is lesz többé,
de MOST ő a mérvadó.

6.
Megmondja, mit és hová tegyek,
ha mosom, hogyan dörzsöljem
kezem és papírból mennyit vegyek
hogy fussa mindenkinek –

7.
Mostani rend szerint
pizsamában vagyok már velőmig,
(minek átöltözni
egy újabb napi veszteglésre?)
Bűntársam a boltos, a fodrász
és legjobb barátom:
egyformán hazudjuk, hogy köszi,
minden ok, sőt… amit viszont neked is…
(persze csak messengeren)
miközben kihunyt érintések
hézagában rögzülök,
s a hangom, mint fogyó gyertya
lassan elcsöpög.

8.
Óvatosságból leszek
a legotrombább óvatlan:
nem nyitok ajtót,
mikor saját gyermekem
hozza nekem a létfontosságút –
zacskóban teszek ki pénzt
neki a küszöbre
és nem ölelem meg,
hogy tudja, mennyire röstellem.

9.
Katona vagyok egy lövészárokban –
fejem fölött hull a golyózápor,
süvölt át a Krivec –
hamarosan hős leszek,
pizsamámra tűzik a lovagkeresztet,
csak mert három hete
nem tettem kezem a kapukilincsre.

10.
De félálomban megnyílik bensőm,
mint sóhajra a száj
és fáj a valóság, az a régi,
mely (most már tutira értem)
nem fog soha ugyanott,
ugyanúgy folytatódni.