„Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol,
Mert itt mindent letép a Fátum:
Fényes Husvét, be fekete vagy.”

Ady Endre: A fekete húsvét

Akár az egészből kimetszett
hologramot, úgy nézem ezt a kis helyet,
hová a sors helyezett engemet.

Ahányan vagyunk, annyi fal a hatványon
e kis helyen is. Ki segít ezen az országon?
A választ harminc év óta várom.

Mint mérgezett legyek, egyre hullunk,
egymás szíve-lelke volna természetes utunk,
cukrozott mosolyok langy levébe fúlunk.

A legigazabbak is alig-alig állnak,
megbotlanak, fölkelnek, és megint kiállnak,
lehúzza őket is a mélységes „hiába”.

Itt múlt, jelen és jövő egyazon hologram
hű mása, mégsem élnék másik honban:
nem hiszek már semmiféle cukorban.

Akárhol volnék, hamar elfogy, hogyha
mindenfelé – kicsi és nagy boltba’ –
képmutató érdek lopja…

Csak egy nagy-nagy föltámadás segítene,
melynek nem cukros mismás minden metszete –
az volna a Húsvét valódi ünnepe…

2020.02.14.