Barhtalo drom!*

…A keleti országokban nem vall óvatosságra bárki vendéglátását kérni. Romániában ez szigorúan tilos, és a testvérek ennél kevesebbért is börtönbe kerülnek. De a romák vidám nemtörődömsége fütyül ezekre a tilalmakra. Az ő nyelvüket beszéljük, egy család vagyunk.
Talán a rendőrség is elnézőbb velük szemben, hiszen semmilyen veszélyt nem jelentenek a rendszer számára.

… Az országút váratlan örömöket, szerencsés alkalmakat, új barátságokat tartogat, melyeknek nincs idejük elromlani, mivel tovább kell menni és gyakran nem is látjuk többé egymást. Az országút veszélyeket is tartogat. Későn kezdtem autót vezetni és még később jól vezetni. Tonnányi acéllemezt tettem tönkre. Hirson és Mézières között egy furcsamód Mon Idée-nek — Gondolatomnak — nevezett tanyán áthaladva ónos esőbe keveredtem és bumm!, az autó egyszer csak fának ütközött, én a földön ültem, arcom csupa vér. Az autó ajtaja pedig zárva volt. Amikor ezt elmeséltem, a romák csodának tartották.

A legveszélyesebb utak Jugoszláviában vannak, völgyszorosok kelet és nyugat között; a görög utak elragadóak, kis kápolnácskáikkal, melyek nem nagyobbak egy postaládánál, bennük ikon és az örökmécses felélesztéséhez olaj rejtőzik. A kukorica- és napraforgó táblák között vezető bánáti utak sivárak, csak a félénk gólyák és a vadludak csapatainak fehér foltjai vidítják fel néha. Szerettem az eukaliptuszok árnyékolta portugál utakat, és a napos andalúziaiakat. Hosszabb időre álltam meg Granada és Cadíz között, hogy megcsodáljam a fehéren vakító Síerra Nevadát, míg az olajfák között parittyával felfegyverkezett kecskepásztor őrizte nyáját. Aztán a lengyel utak, melyeket októberben sárga levelek borítanak, a nagy költséggel kivilágított skandináviaiak…
No és Franciaország útjai! Valószínűleg legalább annyit vagy még többet jártam rajtuk, mint a cigányok, akik többnyire a vidékükön vagy kis járásokban maradnak. Láttam a hatszög mind a hat sarkát. Legelső utunk Fleury atyával Verdunból Dunkerque-be, majd Cherbourg-ba vezetett, láttuk Rennes-t, Quimpert, Vannes-t, Nantes-ot, a Vendée-t, Bordeaux vidékét, hogy végül az arachoni medencében kössünk ki…

Ahogy öregszem, visszapillantok a megtett útra. Soha nem járt még olyan közel az igazsághoz a magam előtt látott kép, mint most. Valóban útról van szó, a cigányság hosszú útjáról. A cigány világ valóban az országút világa. Az öreg Zankó, aki Kijevben született, járt Mandzsúriában, Kínában, Japánban, Amerikában. Lyonban kötött ki, ahol lejegyeztem döbbenetes utazásának történetét. Ősi bolyongó ösztönt örökölt.

*Boldog országút

(Folytatjuk)