Van még másfél órám. Ágyazásra, szellőztetésre, gyógyszerbeszedésre, száradóruhaelrakásra, fogápolásra, vécézésre, zöldségpucolásra, levestészta-főzésre, kávézásra, ebédkészítésre, hajmosásra. Még van egy órám leveleim olvasására, megválaszolására, csetelésre, honlapfrissítésre, viráglocsolásra, rendcsinálásra, ablakon kinézésre, molyirtásra, bőrápolásra, szemétkihordásra, szemüvegtörlésre, új könyvek lapozgatására. Programfrissítésre, gépújraindításra, ruhakeresgélésre, szekrényátrendezésre, öltözködésre, telefonhívásra, rejtvénykészítésre, fájlmásolásra, világmegváltásra. Óranézegetésre, fülpucolásra, tojásfőzésre, fejvakarásra, joghurtevésre. Még van félórám filozofálásra, zenehallgatásra, sörivásra, jegyzetírásra, fésülködésre, cipőfűzésre, kedvelmenésre. Még van…

már nincs.

1. Gergely Tamás:
   2011. május 3. 11:43

   Hát a reményre hány másodperced van, úgy cirka…?

2. Cseke Gábor:
   2011. május 3. 15:34

   Láthatod: elfogyott az idő. Ütős, jó írás…