Hol vagy, Uram?
Úgy elárvultam Nélküled.
Sivár az utca, a ház –
minden puszta.
És akkor megjelent.
Nem ismerték föl, nem.
Csak hallgatva ez idegen beszédét
gerjedezni kezdett szívük:
a bizalom emlékezett.
S megnyilvánult a feltámadt –
velük ette a halat, kenyeret –
aztán az égbe emelkedett.
Angyalok vitték? Vagy magától?
És elkezdődtek a csodák.
Kivirult minden.
Reménykedni tanult a szomorúság.
Itt hagytam szavaimat nektek
s hogy eszetekbe jusson
a rendelt napon eljön a Szent Lélek.
Vigyétek, mondjátok mindenkinek,
én haltam meg bűneitekért,
a büntetést én szenvedtem el
helyettetek és értetek.
Örvendezzetek! Bízzatok bennem!
Higgyetek!
A tanítványok szót fogadtak.
S elkezdődött kálváriája a haldokló világnak.
Három nap alatt felépítem –
mondta teste templomáról,
mikor tanítványai csodálták
a földi templomot.
És lőn az egész hely templommá
ahová Őt, ki bekopogott,
bebocsátották.
Ez az igazi ünnep.
Nemcsak vasárnapi halleluja!

Égreboruló – a szerző fotója

2020-04-12