Húsvét hajnalán

irgalmatlan szívek pitvarában
szigor gyémántlapjai között
az anyanyelv csipkebokrában
távolról nézve tűzbe öltözött
gyújtoványfüvek aranysárga
irigységében háltam

bóklászva szavakat keresőn
sok-beszéd lombozatúak
gőgje taszít

a történelem üszkös mélyeiből
gyásszá füstölődött emléksonkák
súlyától megrettenve
megkormosodott hanggal
a rendeltetés szerinti tavaszban
riadttá fehéredett hanggal
hívő és reménykedő tavaszban
ébredtem újra

hinni abban
hogy nem fölösleges az élet

hinni

2020. április 11.