Mikor volt ’66-ban napfogyatkozás?

Utánanézek a telefonomon. Május 20-án, pénteken. Emlékszem, néztük valami sötét, de fémesen csillogó, hajlékony alkalmatossággal az iskolaudvaron. Már nem ’65. Még nem a problémás ’67. Aztán álltam a raktárnak háttal. Jött apám jobbról, kelet felől, hosszú, homokszínű kabátban, kezében egy becsomagolt, sárga burás asztali lámpával. A sárga bura ma már csillár a budapesti Zoltán utca 6. szám konyhájában. Tudom a napfogyatkozás dátumát, tehát tudom a sajátságos csillár keltezését. A Földön egyedül apám örvendene ennek a felfedezésnek: „Tényleg” — mondaná — „akkor lehetett”. Miért nincs több ember hosszú, homokszínű kabátban, akit boldogítana ez az egybeesés? Csak engem boldogít, de nincsen hosszú, homokszínű kabátom.

Budapest, 2020. IV. 11.

sebészeti romantika

visszhangzik az udvar
mint a kórházdélután
mikor a szorongás álmatag a félelemhez
mikor a steril gézen
átüt a folyékony barna fém
mikor a trauma
csak fizikai
s a seb körül lábadozik
a hús hőemelkedése

kamasz leszel
vár a szerelem
de lassan futsz a robogásban
hős vagy
seblázas hős
de valami mást várnak
a macskagyökérszagú lányok

Budapest, 2020. IV. 10.