(Kolozsvár, 1933. XII. 2.–1983. IV. 23., Kolozsvár)

Állt Losonczi Károly
matek- és műhelytanár
az ortodox katedrálisnál,
várt a 22-es buszra.
Nyakán diónyi göb volt,
kifakadt.
Köhögött kezdetben.
Elfutott a hangja.
Mindig dohányzott;
mintha szandáljának is
cigarettaszaga lett volna,
és a dohányfüst átitatta
csíkos csehszlovák
műszálas ingét is.
Rárakódtak a terhek.
Akkor a cigarettára
felhajtott egy-két töményet.
Volt baja elég,
s most ott állt
a román katedrálisnál,
melyet magyarok építettek
az átkos előtti átkosban,
és várta a lassú,
zötyögős 22-est,
mely letette egy díványra,
ahol aztán eldőlt
Béla napján,
szombaton.

Budapest, 2020. IV. 12.