Van egy pipám: matróz-pipa.
Örökölje ezt Gusztika.

Van egy könyvem: ezt titokban
annak adják, kitől loptam.

Lazicsék az esték árnyán
törjék be a pakli kártyám.

Késett honoráriumom
Kálmán fecsélje el rumon.

A szobám annak adatik,
aki éppen benne lakik.

Annak adom tündérlakom,
ki tud bemászni ablakon.

Ágyam alatt egér cincog –
Lajos macskámé, amit fog.

Irigy orrok alá tormát
dörzsölök: a sorsom ormát.

Jobb, ha inkább fügét mutat
versem nekik, semmint utat.

Szép ajándék: egy rím-készlet:
a nagyon rossz költőké lesz.

Életszegény novellisták
kapnak majd egy téma-listát.

Ja, egy elhalasztott vizsga!
Tegye le egy óvodista.

A szeretőm, ha még szeret,
fogja meg az emlékemet.

A siheder-Ádámoknak
kosár tiltott almát hozzak.

Búsak mosolyom őrizzék,
búmat vígak lúdbőrözzék.

Édesanyámé a szívem,
amilyen volt, oly szelíden.

Eléggé új szürke ruhám
apámra simuljon puhán.

Őrizze a kabát övét;
viseltem én is az övét.

Nagynénémnek pápaszemet
vegyetek, ha kapni lehet.

S nekem csak egy csomag szivart,
se ideges, se oly zavart

ne legyek, ha számon kérik,
miért éltem annyi évig.

*

Hamarosan olvasható lesz portálunkon Máriás József recenziója a Magyar Napló Rádiusz Könyvek sorozatában megjelent, Páskándi Géza: Az intellektus méltósága. Válogatott esszék című, tavaly megjelent kötetről.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ