Hadszínterek, ütközetek, ál-békék és valódi pusztítások, megcsonkított birodalmak és megtűrt hadiárvák övezik a háborús katasztrófa utóéletét. Utóéletét, mely valójában csupán átmenet egy másik háborúig, mely átjáró egy kelet-nyugati kapcsolatban, s utóbb egész mindmáig átjáró formál egy tél, egy harcmező, egy katasztrófa-turizmus és egy kollektív emlékezeti trauma évszázados ideje felé. Naplók és elemzések, emlékezet és manipulációk, értelmezés és múltfeldolgozás – valahol itt, ebben a légkörben fogant az „Észak-keleti Átjáró Egyesület” kiadványa, az Átjáró folyóirat 2015/2. száma, mely a centenáriumi ünnepélyességet az emlékezeti tájékozódással egészíti ki, s egyúttal a jelen ifjabb kutatói nemzedékének viszonyát sejteti mindahhoz, ami a lövészárkok és hátországok helyzetképeként kínálkozik, s mindahhoz, ami erről nem a hadtörténetírás, a népmozgalmi adatok, a nemzetközi diplomáciai megegyezések, tőkebefektetési mutatók vagy európai gyarmatosítási értékképzetek területén tudható meg.1)

Az Átjáró félévente megjelenő folyóirat, melynek tematikus számai is a mindennapiság, a nagypolitikák és nagy sorsok mögötti-alatti kis életek világába vezetnek be, leginkább a tudományközi rálátások szemszögéből. Nem hatalmas tárgyalások, világbékék, lövészárok-hadszínterek körében, hanem a gyilkolászás utáni, hátországi, békeidősebb mélyvilágokba invitálnak ez írások. E számban Szűcs Melinda Zsuzsannáé például, aki egy miskolci polgár naplójából halássza elő a történések mindennapjainak morzsácskáit, a helyi sajtó visszhangjait, a maga kisszerű életvitelében is fontos történéseket, a beszállásolást, a leányiskola rekvirálását, a hadikölcsönt, a liszthiányt, a keleti front veszteségeit. Ugyanitt Pásztor Levente egy népfelkelő tizedes naplóját lapozza, Przemysl elestét és a Volga-parti lágert, a hazatérés és a személyes veszteségek fájdalmát, az általános mozgósítástól a leszerelés pillanatáig földolgozva. Négyesi Lajos írása az Úz völgyének harcait, ennek háborús naplóban rögzített leiratát idézi fel, s mintegy kiegészítő kontrasztként Irimiás Anna a téli háborúk és magashegyi Béke-ösvények emlékhelyeit idézi fel a Trentino vidékéről, az erődrendszer mai turisztikai szerepéről, „a háborús örökségértékek megőrzése, felújítása, az akkori események mélyreható és szerteágazó tanulmányozása, a helyi lakosság bevonása” kérdéskörében: útikönyvek, a háborút idéző emocionális nyelv, a propagandisztikus légkör s a megmaradt természeti környezet állagóvása mint megismerési felület kínál mai örökséget. Szintúgy a történelmi térben megtett utazás, a 2015-ben életre hívott Isonzó Expressz félezer utasának történelmi kalandozása kínált érdekes belátásokat a magyarság számára is szimbolikus jelentésű Doberdó poklába, emlékhelyeire, kápolnáihoz és temetőihez indult emléktúra kapcsán T. Hámori Ferenc írásában. Vörös Júlia interjúja egy első világháborús centenáriumi konferencia (2014. június 17-29.) egyik szervezőjével, Zajti Ferenccel készült, aki az antropozófia világképén át interpretálja Rudolf Steiner kortörténeti szemlélődéseit, a háborús sorskérdések mai brit, német, francia értékelését és talányait. Szomszéd András már az 1919 májusi kisterenyei csatába vezet be, a vesztett háború utáni békevágy még lehetetlen pillanataiba, amikor a vöröskatonák, a betörő csehek ellen védekező kiszolgált bakák váltak az utókor tiszteletére érdemes hőseivé. A helyi és korabeli képanyag nemcsak az Átjáró számait illusztrálja mindenkor következetesen, de a mindenkori történések személyes, intim, megőrzendő örökség-jellegét is tónusosan kiemeli.

Bizonnyal lehetne itt minden írásból mintavétellel, idézetekkel illusztrálni, amit még a képek sem mondanak el teljes mélységben. Lehetne kontrasztba állítani mindezzel a Belvedere Meridionale folyóirat háborús (2016-4.) számát is,2) lehetne a dunapataji Faddi József népfölkelő háborús naplóját,3) vagy a sülysápi történések fotókkal, versekkel gazdagon illusztrált kézikönyvét4) adni párhuzamként a történések és értelmezések kiesebb árnyalataihoz. De itt most nem cél minden település saját nemzetképét, a fegyverrel erőltetett nemzettudat kiteljesedési gyakorlatát, vagy akár a centenáriumi hősök emlékműveit számolatlanul sorra venni, esetleg irodalmi idézetek tömegével aláfesteni a háborús események interpretációit. A „helyi nemzettudat”, a sértettségi interpretációk, a nemzetpolitikai tónusban megfogalmazott revansvágyak, a szélsőséges követelésekben tobzódó nemzetmozgalmi kivagyiság és kíméletlenség további vaskos példatára mutatja, mennyire kevéske a történeti tudat egyensúlyos állapotához vezető ösvényekre rátalálás esélye, s vele szemben milyen nemzeti autópályák épülnek a száguldani már intenzívebben képes hadiösvények lánglovasai számára. A fennebbi olvasatok, mormogások, elnyekergett emlékfoszlányok azonban csupán a közhelyes emlékeztetést próbálják szolgálni. Vagyis azt az életes élményt, hogy ameddig nem dúlnak uszított bérkatonák vagy lelkesült nemzetőrök a szomszéd ellen, még akkor érdemes jelezni, mivel járt egykor e nackós önkény, kishitű állami pozőrök nagyhangú vállalása, amelybe kicsit és nagyot, birodalmat és városkát, nemzeti örökséget és egyéni életvezetést egyaránt bedarált a történelem örökmozgó szélmalma. Az idő ez a szélmalom, vagy legalább a malom szele, melyből feltűnően hiányzik még (és ma már megint) a hatalmasok önkontrollja, a népek önértékelési egyensúlya, a szomszédság rangja, a partnerség esélye, s minden más, ami hiányozhat ahhoz, hogy ne újabb dúlásokban leljék örömüket azok, akik megtehetik, hogy föláldozzák a nemzettudat bősz oltárán a nemzetet is, a tudatot is, az áldozatot is.

A háborús emlékezet és az elbeszélt történelem személyessége persze nemcsak aggályok, sérelmek, félelmek vagy kórságok esetlegessége. Emberségek próbája, esélyek tere, értelmezési módok színpada is. Már ameddig le nem rombolják ezt is a háborgó lelkek leharcolt technikái…

Jegyzetek

1) A teljes szám 120 oldal, ebből a folyóirat „ajánlójában” megtalálható olvasható változat kínál teljes képet, elérhető itt: http://atjarokhe.hu/olvasnivalok/atjaro-v-mozaikok-a-nagy-haboru-emlekeibol/
2) „ugy ropogtak a puskák meg az ágyúk mint mikor a kukoricát pattogtatják.” Írások az első világháborúról. Belvedere Meridionale, 2016. XXVIII. évf. 4. szám, elérhető itt: http://www.belvedere-meridionale.hu/?page_id=700 ; vagy itt: http://www.belvedere-meridionale.hu/?page_id=746
3) Rákóczy Rozália szerk. Élettörténet a világháborúból 1914–1917. Faddi József dunapataji népfölkelő háborús Naplója. Kalocsa – Dunapataj, 2014., 152 oldal
4) Dr. Gecsényi Lajos – Katus Norbert – Zemen Pálné szerk. Sülysáp az első világháború viharában. Sülysáp Város Önkormányzata, 2014., 103 oldal

A tanulmány teljes szövegét a Periszkóp portál Jelzések c. rovatában olvashatják.