Mamut mail-interjú Fehér Illéssel (1.)

Egyetemista korában már fordít… * Első kétnyelvű fordításkötete az Ezüst híd – Srebrni most… * Számára a délszláv nyelvek egyformán kedvesek… *

---

1. kérdés: Hogyan lesz egy biokémikusból műfordító? Meséld el, hogyan kezdődött!

Mindenekelőtt, köszönöm a megtisztelő felkérést és szeretettel köszöntöm a Káfé Főnix olvasóit, akik talán ismernek is.
Igen – orvosi biokémikus vagyok, a tudományok doktora, 42 évet mint orvosi biokémikus dolgoztam az egészségügyben. Tudományos szinten stressz-kutatással, majd környezetvédelemmel foglalkoztam.
Nem először vetem papírra (– mail-interjúról van, ugye szó): ha megkérdezik, egy biokémikus, aki állítólag tudományos munkás, minden kötelezettsége mellett, szabad idejének egy részét miért fordítja olyan munkára, a műfordításra, mely eleve sikertelenségre ítéltetett, akkor Hillary-t, a neves alpinistát idézem. A kérdésre: miért indult el a Mount Everest meghódítására, egy mondatba sűrítette válaszát: „Mert ott van!”

Idézet a 2019. decemberében megjelent kétnyelvű fordításkötetem: Mostarske kiše – Mosztári esők utószavából.
Hogy honnan ered az a mélyen emberi, belső kényszer, melyet nem az anyagi haszon, a politikai siker, stb. vezérel? Számomra is megmagyarázhatatlan.
Hogy válaszaimat most se, a későbbiek folyamán se kelljen magyarázni, életrajztöredék következik.
Olaszhonban születtem, Zentán nőttem fel, Zágrábban szereztem orvosi biokémiai diplomát, majd magisztráltam (most PhD-nak mondják) és doktoráltam is. Rövid zentai pályakezdés után egy évet Pakracon (Horvátország), majd 20 gyönyörű évet Boszniában (Gradiška és Banja Luka) töltöttem. Vissza Zentára 1989-ben kerültem, ahol 2010-ig, nyugdíjba vonulásomig dolgoztam. Közben tanítottam is: 17 évet az orvosi középiskolában és 20 évet a Budapesti Kertészeti Egyetem Zentai Kihelyezett tagozatán.
Gyerekkorom óta kísér a költészet és ha már van, akkor szeretném azt, ami nekem tetszik, más nemzet tagjainak is bemutatni, hátha örömet tudok okozni. Botladozó fordítói indulásom egyetemista koromhoz kötődik, mert Radnóti nélkül még udvarolni sem tudtam.
Műkedvelő és számon nem tartott tevékenységemben fordulatot a nyolcvanas évek közepén az Irfan Horozović-tyal és rajta keresztül a Banja Luka-i irodalmi körrel való véletlen találkozás hozott. Véletlen? Cseles véletlen. Kezembe került – magam sem tudom hogyan – a Banja Luka-i Putevi (Utak) irodalmi folyóirat egyik kiadása, ahol egy részt a fiatal Banja Luka-i költőknek szenteltek. Ott bukkantam Ajnuša Horozović nevére/verseire. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy valami köze lehet a főszerkesztőhöz – Irfan Horozović-hoz. Akit megkerestem a magyarra fordított Ajnuša Horozović versekkel. Kiderült: férj és feleségről van szó. A találkozásból életre szóló barátság keletkezett. Sajnos, a viharos idők elszakítottak bennünket, de a barátság megmaradt. Kapcsolatunk folyamatos.
Első fordításaim is a Banja Luka-i Putevi (Utak) folyóiratban jelentek meg. Később újabb irodalmi, heti- és napilapok következtek. Első kétnyelvű fordításkötetemet is Ezüst híd – Srebrni most – még a Vrbas parti városban terveztük. Hogy csak 2011-ben látott napvilágot, az külön mese.
Talán érdekes, hogy az akkor fordított Ajnuša Horozović vers: Starica ispod čempresa/Anyóka a ciprus alatt helyet kapott utolsó, tavaly megjelenet kétnyelvű fordításkötetemben: Mostarske kiše – Mosztári esők.

Starica ispod čempresa

koliko samoće sipi s vašeg lica
puže vam koža u naborima brda i nizina
prelazite preko predjela preživjelih
zaustavili ste se kod mrtvog lika
iz usta vam teče slučajna priča
miris starosti pomjera moje kosti
vi ste zaneseni u govoru
a ja vidim
prizivate lice ljubavnika
kako vam smiješak mladosti
obli vrh usne
usnule slike dahom oživljavate
i stojite
kao maska
ispod ogromnih čempresa

Anyóka a ciprus alatt

mennyi fájdalom szitál arcáról
bőre hegyek vonulataiban völgyekben kúszik
átlép a túlélők felett
halott alak előtt áll meg
önkéntelen ömlik belőle a mese
csontjaimat az öregség illata mozgatja
belefeledkezett a mesébe
én pedig látom
szeretője arcát idézi
száját az ifjúság mosolya
formálja
leheletével álomba tűnt képeket ébreszt
álarcként
áll
a hatalmas ciprus alatt

2. kérdés
Tisztázzuk mindjárt az elején a Káfé olvasói számára, akik magyarra fordított szövegeid alapján ismernek, hogy magyarra és szerbre egyaránt fordítasz?

Nagyon egyszerűen is felelhetnék: igen, magyarról szerbre és szerbről magyarra egyaránt fordítok.
Még akkor is, ha válaszomért esetleg megköveznek, megmagyarázom, miért a feltételes mód.
Mint olyan, aki Zágrábban, egyetemista évei alatt sajátította el – a szerb-horvát illetve horvát-szerb (kinek hogyan tetszik) nyelvet, majd 20 évet Boszniában élt – a volt Jugoszláviában – nem tudok megbékélni a tétellel: szerbről magyarra és magyarról szerbre fordít.
Tehát: a szerb-horvát nyelven belül ismerem az ekavski, ikavszki és ijekavszki változatot. Mivel Zágrábban tanultam meg a nyelvet és Boszniában éltem, ahol a szerbek, horvátok és bosnyákok egyaránt az ijekavski változatot használják (a jelenben is), beszédben az ijekavszki változatot használom, tulajdonképpen az ijekavski jekavski alakját, fordításban az ekavszki változatot. Szerbiában a szerbek az ekavszki változatot, Montenegróban a montenegróiak és részben a szerbek az ijekavski egy specifikus változatát, az ikavszki változatot pedig a dalmát horvátok használják. Mindenki mindenkit tökéletesen megért. Jugoszlávia széthullása után eltűnt a szerb-horvát nyelv, létezik szerb, horvát, bosnyák és montenegrói nyelv. Azt a mindenit: poliglott lettem!
Olyan ez, mintha a csángók, göcsejiek, palócok… nem magyarul, hanem csángóul, göcsejiül, palócul beszélnének.
Számomra a délszláv nyelvek egyformán kedvesek. Az olvasóra bízom – melyik nyelvről melyikre fordítok.

Néhány adalék – az elmondottakhoz:

2013.-ban jelent meg Banja Lukán a soknyelvű Atlas Evropske Lire (Az európai költészet atlasza) kiadás a Boszniai Szerb Köztársaság Nemzeti Kisebbségek Szövetségének gondozásában. Az ott élő 16 nemzeti kisebbség költészetéből egy-egy csokrot készítve állították össze a kötetet. A kötetben (összeállításomban és részben fordításomban) a magyar költészet is jelen van – 10 vers révén.

A kötetben a 16 nemzeti kisebbség költészete között a montenegrói szerepel az első helyen – a következő (az előszóban nagyon elrejtett) megjegyzéssel: a fordítás szükségtelen.

2019. decemberében jelent meg a Mostarske kiše – Mosztári esők kétnyelvű fordításkötetem. Válogatás a délszláv költők szerelmes verseiből: 77 költő 88 verse. Idézet az utószóból:
„Most a kortárs délszláv, szerb, horvát, bosnyák, montenegrói költők szerelmes verseiből készítettem egy csokrot, verseit fordítottam magyarra… nos, milyen nyelvről is?”

2017-ben jelent meg Kassák Lajos kétnyelvű válogatott versek: Harc az angyallal – Borba sa anđelom című – általam állítólag szerbre fordított – kötete. Lektor: Faiz Softić – bosnyák költő.

2018-ban jelent meg Petrőczi Éva kétnyelvű válogatott versek: Metafora című – általam állítólag szerbre fordított – kötete. Lektor: Dijana Tiganj – montenegrói költőnő.

Az a bizonyos Kassák Lajos: a kötet hátlapján részlet található a Harc az angyallal c. költeményből. Összehasonlításul álljon az eredeti mellett a szerb és horvát változat. A különbséget a horvát változatban pirossal jelöltem.

Harc az angyallal – részlet

Ó végtelennek tűnő éjszakám
harcaim az Angyallal
aki újszülöttemet kérte
hajnali áldozatul.

Íme megfújom a kürtöt
ami győzelmemet hirdeti.

Ajándékot hoztam népemnek
valóságot ami tegnap még valótlan volt
egy dalt csupán
amit ő dalol
az én szájamon át.

Borba sa anđelom – odlomak

O moja čini se beskonačna noć
moje borbe s Anđelom
ko je za jutarnju žrtvu
moju prinovu tražio.

Evo zasviram na rogu
što moju pobedu objavljuje.

Mom narodu dar sam doneo
stvarnost koja je još juče nestvarna bila
tek jednu pesmu
koju putem
mojih usta peva.

(szerb változat)

Borba sa anđelom – odlomak

O moja čini se beskonačna noć
moje borbe s Anđelom
ko je za jutarnju žrtvu
moju prinovu tražio.

Evo zasviram na rogu
što moju pobjedu objavljuje.

Mom narodu dar sam doneo
stvarnost koja je još juče nestvarna bila
tek jednu pjesmu
koju putem
mojih usta pjeva.

(horvát változat)

Az igazság kedvéért: vannak kifejezések, melyeket csak a szerb, illetve csak a horvát nemzet használ.
Például: kenyér – szerbül: hleb, horvátul: kruh.
Egészen más, de a kenyérhez visszatérek.
Hogy a délszláv őrület ősidők óta lappangott, mindannyian tudtuk. Mint egyetemisták, Zágrábból Belgrádba mentünk – egyetemlátogatásra. A két egyetem egyetemistái között a találkozó a lehető legszívélyesebben telt el.
De…
Egyikünk elment kenyeret venni. „Kruh”-ot kért. Az elárusító kijavította: Talán „hleb”-et. No comment!

3. kérdés
Vegyük akkor a magyar költőket – mi szerint válogatsz? Láttam, az alkalom is szüli a választást…

Ne csak a magyar költőket – hagyjuk el a kérdés első részét. Maradjon: Mi szerint válogatsz?

Hangsúlyozom: a verseket szeretem, nem a költőket. Ha tetszik egy vers, a szerző legyen, akár még a bennfentesek számára is ismeretlen, lefordítom. Hátha ily módon nem süllyed el.
Három eddig megjelent kétnyelvű válogatásom is bizonyítja.

Ezüst híd – Srebrni most: első kétnyelvű fordításkötetemben – válogatás a XX. századi magyar költők szerelmes verseiből – találkozhat az olvasó többek között Szabó Edit nevével. Versét magyarországi látogatásom alkalmával (még az ántiidőkben) a Szolnok megyei néplap egyik számában találtam. Nevével azóta sem találkoztam, de verse él.

Szabó Edit
Vajon ki ül ott?

már mindegy
kinek a karjában
alszol
csak
aludhass
valahol

nem akarja senki belehelni
hajad illatát remegő
orrcimpákkal

arcodra feketedik az ég
s maradsz illattalan

a rádióban hírek fenyegetnek
s ha már megfelelően rádöbbentél
nincs tovább
kétségbeesésedet batyuba kötöd
hideg hamuban pogácsa
utána matatsz
és nekiindulsz

kőtörmeléket terem az árok
a partjára lecsapódott csenden
nyomai rég nem látszanak

kigyúl a lámpa a harmadik emeleten
vajon ki ül ott
fényburokba zárva
ki tolhatta
néhány centivel tovább
ablakától az éjszakát

Banjalučki rukopisi – Banja Luka-i kéziratok / Banja Luka-i költők antológiája.
Idézet az utószóból:
„Akikről semmit sem tudok:
Van néhány név a kötetben, akiknek verseit a „Putevi” Banjaluka-i folyóirat 1987. évi decemberi számában találtam. A „láthatáron kívüliek” közé tartoznak, hisz semmit sem sikerült róluk kiderítenem, de szerintem a kötetben a helyük. Számomra, szerzőtől függetlenül, a versek a fontosak – így talán nem hagyom, hogy feledésbe merüljenek.”

Bačevac-Istok, Safet
Malom

a körbezárt hatalmas
kőhenger
ott benn lassan
végtelenül
vakon
összezárt állkapcsokkal
régmúlt időkről
oly konokon
regél
nincs pihenő
töri és zúzza
az új magot

Kovrlija, Katica
Kút

Éjjel a káváskút
elhagyott, keserű szeretőnek tűnik.
De ha belenézel, lenn, a mély ölén
csillagokat látsz.

Krsić, Todor
Hűtlen madár fészket ne készíts

Te hűtlen madár melegebb fészket készíts
rideg zimankós esztendők várnak rád
szétzilált fészekbe ne fészkelj
álmodat kóbor nap követi
végy lendületet szakíts az éjjel
csak a tél végére emlékezel majd
és nevedben hatalmasabb leszel.
Te madár vedd már végre észre
zokognak a fák a fagyos erdőben
a puha hópelyhek veled táncolnak
s reszketve hozzád simulnak.

Te hűtlen madár melegebb fészket készíts
a szél oly könnyedén szaggatja szét
emlékezni fogsz rám a bölcsre
emlékezni fogsz örökre
mikor a szél átjárja összekuszált fészked
megfagynak szárnyaid
s a feledés kútjába süppednek
a fagyból a mozdulatlanságból
az emlékezet vezet vissza.

Mostarske kiše – Mosztári esők: válogatás a délszláv költők szerelmes verseiből kötetben is létezik egy szerző, akinek nevével az előbb említett „fiatal Banja Luka-i költők” között találkoztam.

Josipović, Ivo
Lány a villamos előtt

mindig oly hirtelen száll fel
együtt a széllel
a hátsó ajtón
a felszállók bepréselik

összenyomják
a gyári munkások olaj- és gumiszagú
piszkos-sietős-otthoni ruháikkal
és testükkel
(gondolom ő így gondolja)
és a diáktáskák melyek nem is hasonlítanak táskákra
de titkokkal telnek
éppen úgy mint gazdáik kócos fejei
(gondolom én így gondolom)
ő számomra összepréselt ibolyára hasonlít

sikolyát alig hallják
egyszerű női sikolynak tartják
vagy jó esetben – cinikusan megmosolyogják
a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)
gyengéd bőre iránt
részvétet nem éreznek
(gondolom ő így gondolja)
a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)
valóban nem emberek
(gondolom én így gondolom)

és így már hónapok óta
a hátsó ajtón száll fel
és figyelem őt
mikor összevillannak szemeink
kezemmel felé intek
ő elmosolyodik
és eltűnik a táskák erdejében
és így már hónapok óta

Ugyanebben a kötetben található Milena Nikolić verse is. Valahol a neten találtam – két és fél év alatt sem sikerült megtudnom: ki is tulajdonképpen.

Nikolić, Milena
Jöttöd előtti élet

Az emlékek egy júliusi éjjel
a nyári bódulatban
időrendet felrúgva
kuszán
részletekben
indultak útjukra
És Montengróban találtam magam
a kis tengerparti helységben
12 évesen
és még mindig nem ismerlek
Vidám vagyok
mosolyom nem erőltetett
megjátszott
begyakorlott
A régi iskola udvarában vagyok
harmadikos
és sírok
mert kedvenc labdámat veszítettem el
és e gyerekkori fájdalmat
úgy jegyeztem meg mint az egyik első
kiszakított szívdarabot
Az elemi iskola végén vagyok
kiránduláson
Taran*
a szállodában ahonnan látszik a mező
az erdő
az ég
Szobánk erkélyén
hajamat törölközőbe csavarva ülök
és nem is sejtem létezel
és hogy utunk közeledik
és attól a pillanattól számítva
pár hónappal később
végre összetalálkozunk
Válaszút előtt állok
az elemi iskola és a gimnáziumi évek
közötti szünidőben
nem vagyok elkeseredett
nem gyűlölöm az embereket
valakibe szerelmes vagyok
aki alig sejti létezem
de hiszem ez az igazi szerelem
ez az első szerelem
az amelyik egyszer fordul elő
és meg nem szűnik
Még mindig nem sejtem
milyen tűzijáték vár rám
milyen viharok elé nézek
milyen buktatók várnak
Még mindig nem tudom
hogy az igazi szerelem
az első szerelem
a sarok mögül méreget
hogy mondogatja bolondos vagyok
és gyermeteg
Még mindig álmodni se merem
hogy a fejtetőn ismert világomat megfordítod
hogy a koordinátákat
méreteket
szerkezetet gyökeresen megváltoztatod
Még mindig nem éreztem
a gyerek első léptekor érzett lendületet
a gyönyört mely álmodból ébreszt
a szenvedélyt mely zavarja az elmét
az indulatot mely belülről éget
az oly erős csalódást
mely fizikai fájdalmat okoz
Még mindig nem éreztem
a mámoros éjszakai kisurranásokat
titkos csókokat
hazugságokat
elhallgatott igazságokat
rejtett könnycseppeket
elfojtott zokogást
Egyszerre ismét
ebben a júliusi éjben vagyok
és eszembe jut
milyen volt egykor
milyen voltam
És egy hulló csillag jelent meg
három éve
láttam utoljára
akkor mikor titokban csókoltalak
és azóta sem
de van valami varázslatos
sorsdöntő a júliusban
és míg a hulló csillag után
maradt porfelhőt nézem
egyetlen kívánságom
azt a kislányt szeretném látni
aki a tükör előtt állva
légyottra készülve
saját alkatában gyönyörködik
és mondanám maradjon otthon
zárja be az ajtót
mert azon az ajtón túl
évek sorscsapások
a kacaj és könnyek
eltiport erkölcs bemocskolt gondolatok
hisztérikus rohamai várják
válaszolatlan üzenetek
üres ígéretek
köszöntés nélküli találkozások
rideg simogatások
búcsú nélküli elválások
Mondanám maradjon otthon
és zárja be az ajtót
mert azon az ajtón túl
az évek téged várnak.

*Tara – szerbiai hegy, kedvelt kirándulóhely

A kötet megjelenése után a fiatal montenegrói költőnő ezt írta: sosem gondoltam volna, hogy egy 18 éves lány sikolyát példaképeim verseivel együtt, egy kötetben találom.

Kašić, Lejla
Sír

És vedd tudomásul, a testedre szórt föld, kóró és
kövek sokasága engem nem téveszt meg.
Másokat megtéveszthet.
Azokat, akik nem ismertek.
Azokat, akik neved alapján zagyvaságokat terjesztettek,
De engem, aki szemenszedett hazugságaidban hittem,
legkeményebb igazságod nem téveszt meg.
Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés
kacagásod nem képes elnyomni.
Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés
hangodat nem képes csitítani.
Itt mintha nyugodtan aludnál,
a földből, kóróból és kövekből álló töltés alatt,
de félelmeid ehhez a csendhez túl hangosak,
ehhez a sötéthez képest tündöklésed túl sötét.
Véred nem itt, a keserűség töltése alatt van.
Véred az égen szóródott szét.
Az eget kedvenc színünkkel fested.
Szíved nem itt, az üröm töltése alatt dobog.
Dobogásod szívemből hallatszik.
Szemed nem itt, a bánat töltése alatt csukott,
szempillám alatt rejtőzködik.
Hogy halott vagy, csak az érintésre fásultak mondják.
Hogy halott vagy, a szabadságot nem ismerők mondják.
Hogy halott vagy, mások mondják.
Szavukat hallva csak hallgatok
és csak hallgass, nekik nem fogok hinni.

Az előbbi válogatás célja is: megmenteni az ismeretleneket.

Hogy a költői nagyság előtt is mélyen meghajlok, bizonyítja: eddig két elismert költő válogatott versei kötetben, fordításomban, láttak napvilágot – Kassák Lajos és Petrőczi Éva. De kötetre való verset fordítottam Nagy Lászlótól, Podolszki Tibortól, Pintér Tibortól, Jász Attilától, Cseke Gábortól, Mišo L. Korać-tól, Zoran Bognar-tól, Predrag Bjelošević-től, Faiz Softić-tól… most fejeztem be Turczi István: Üresség és Zoran Bognar: Novi čovek (Új ember) hatalmas műveinek fordítását, az utóbbi időben „rászálltam” bizonyos Gergely Tamás Vadmalacára,,…

És vannak élő elismert, általam is elismert költők, akikkel testi-lelki baráti viszonyban vagyok. Hogy ne hagyjak ki senkit, maradjunk annyiban: hosszú a lista.

Kérdezett: Gergely Tamás

(Folytatjuk)

1. Fehér Illés:
   2020. április 17. 07:11

   Köszönöm a megtisztelő lehetőséget.

2. Jóna Dávid:
   2020. április 17. 08:02

   Illés és Tamás tisztelőjeként köszönöm. Az utókor felhatalmazása nélkül, de mégis annak nevében.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ