(Sigrid, Anna, Zsófi)

Nagy Anna: A kert / akvarell

Ugrálva labdáztunk
Bársony fűben
A felsőkertben, vagy a völgyben
Az áttetsző tavaszi zöldben
Fehér virágok erdejében
Árvalányhaj hajlongásában
Harangvirágok harmatában
Ahol Zsófi, Sigrid és én
A Paradicsom közepén
Nevetünk gondtalanul
Hajunkba barka aranya hull.

Hűvös szél suttog s átszalad
Barackfák boltíve alatt
Gesztenyésünk komor során
Megérkezik a délután.
De játszunk tovább gondtalanul
Amíg az ég is elborul
És súlyos esőcseppek hullanak
Zöld fűpecsétes harisnyában
Átázott, könnyű kartonruhában
Három gyermek völgynek szalad
Ahol a fehér ház fogad.

Tíz, tizenkétévesen
Ez a kert boldog szerelem
Álom és ébrenlét közti sávon
Újra látom, hogy mindig fájjon
Ahogy ölébe fogad a ház
S a három lányt rázza a láz
Ahogy vizes hajukat bontják
Képzeletükben az utat róják
Mely messze vezet majd a háztól
És mindüket el önmagától.