Kölcsönsorok: Ana Blandiana

Szerelem – odaátra?

Hát létezik síron túli szerelem? A költők olykor azt állítják, s verseikkel bizonygatják, hogy igen, van. És számolni kell vele. Legalább is, ami az irodalmat illeti.
Most ide jöhetne egy hosszú felsorolás, úgynevezett bizonyítás a fenti állítást alátámasztandó, de megkímélem magunkat, s máris a tárgyra térek.
Ana Blandiana ugyanis 2018-ban rendhagyó verskötettel jelentkezett a Humanitas kiadónál, Variațiuni pe o temă dată címmel, amit hirtelen prózaisággal ekként fordíthatunk le saját használatra: Változatok adott témára.


Síron túli szerelem – egy ilyen színtelen mondat háta mögött?
Igen, az – mondhatnánk bátran, elolvasván a verseket, amelyek felkavaró részletezéssel idézik föl az egykori élet-és pályatárssal, a 2016-ban, 81 esztendős korában örökre eltávozott Romulus Rusan prózaíróval nem csupán eltöltött, hanem jóban-rosszban megosztott évtizedeket.
A hirtelen magára hagyott társ életének minden kis részlete, rezdülése arra emlékezteti a költőnőt, amit a társa révén kapott az élettől,s amit most kínzó hiányként kénytelen elkönyvelni.
Az érzelgősségtől mentes, tárgyszerűségükben megrendítő verseket az alábbi felvezetővel ajánlja az olvasó figyelmébe:

„Az utóbbi időben életem egyre jobban hasonlít egy Agatha Christie-féle regényhez.
Úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben megy a maga útján, amikor egycsapásra, titokzatos módon, nyomod veszett.
Később, időről időre, egyre rövidebb időközönként, újabb valaki tűnt el, majd további kettőnek is távoznia kellett, újabb háromnak, ettől az egész ügy szörnyen gyanús lett a számomra, és beindult a borzalom gépezete.
Nem telik el hét, hogy további valakik el ne tűnjenek, mi pedig úgy teszünk, mintha mit sem vennénk észre, mintha valamennyien attól tartanánk, hogy arra ébredünk: mi magunk sem vagyunk sehol.
Te voltál a legelső.
Ám lehet, hogy a regény cselekménye már korábban elkezdődött, de én csak akkor kezdtem el olvasni, amikor te kerültél sorra.”

În ultimul timp viaţa mea seamănă cu un roman de Agatha Christie.
Totul părea să se desfăşoare normal, când, deodată, în mod misterios ai dispărut.
Apoi, din timp în timp, la intervale tot mai mici, mai dispărea cineva şi au trebuit să dispară încă doi, apoi trei, ca totul să înceapă să ni se pară suspect şi să se declanşeze teroarea.
Nu trece o săptămână fără să mai dispară cineva şi toţi ne prefacem că nu observăm, speriat fiecare că ar putea observa că dispăruse el însuşi.
Tu ai fost primul.
Sau poate că romanul se desfăşurase şi înainte la fel, dar eu am început sâ-l citesc doar pornind de la tine.

Néhány vers a kötetből:

Miként hajdanán, ha mikrofon lenne a házban / Dacă am avea ca pe vremuri microfoane prin casă

Miként hajdanán, ha mikrofon lenne a házban,
a fülelők, minden bizonnyal, bolondnak tartanának, miközben
rögzítenék amit veled beszélek erről-
arról, véleményedet kérdem, történeteket mesélek,
azt mondom, szeretlek, éppen így, jelen időben és jó
éjszakát kívánok mielőtt eloltom a lámpát.
Vagy ha egyesek közülük újoncok lennének és nem tudnák,
hogy eltávoztál, attól, hogy nem válaszolsz, gyanút
fognának és azt hinnék, beszélgetésünk hiányait
jelekkel helyettesítjük, nehogy
megértsék.

Dacă am avea ca pe vremuri microfoane prin casă,
ascultătorii m-ar considera, cu siguranță, nebună, în
timp ce m-ar înregistra vorbind cu tine despre tot felul
de lucruri, cerându-ți părerea, povestindu-ți întâm-
plări, spunându-ți te iubesc, așa, la prezent, și noapte
bună înainte de a stinge lumina.
Sau dacă unii dintre ei ar fi noi în post și n-ar fi
aflat că tu ai plecat, faptul că nu îmi răspunzi li s-ar
părea suspect și ar bănui că pauzele din conversație
sunt înlocuite prin semne pentru ca ei să nu poată
înțelege.

Nélküled / Fără tine

Nélküled
A világ hirtelen tágabb lett,
Nagyobb és értelmetlenebb
Akár egy bútorozatlan szoba,
Mintha ledőlt volna néhány
Fala, melyek nélkül
El se tudnám mondani,
Milyen volt azelőtt.
Annyit tudok, hogy semmi se látszik
Míg a szem ellát,
S azt sem értem, mi is a látóhatár.
Idegen, s fölösleges a múlt,
Vázlatos a jövő,
A jelen nem ajándék,
Zsákmány csupán.

Fără tine
Lumea îmi pare deodată mai mare,
Mai mare și mai fără rost
Ca o cameră nemobilată,
Ca și cum ar fi căzut
Câțiva pereți fără de care
Nu mai știu să spun
Cum a fost.
Știu doar că nu se vede nimic
Până în zare,
Fără să înțeleg zarea ce e, de fapt.
La fel de străin de trecutu-n zadar,
De viitorul sumar,
Prezentul nu mi-e un dar,
Ci un rapt.

„Hát az Úr hol van?” kérdezték tőlem a piaci nénék / „Unde e Domnul?” mă întrebau în piață băbuțele

„Hát az Úr hol van?” kérdezték tőlem a piaci nénék
mikor nélküled láttak, a nénék, akiktől kaprot,
zöldpetrezselymet, s ha éppen hoztak, léstyánt vásároltál.
„Nem kellene önt magára hagynia.”
„A piaci nénék érdeklődtek felőled: Hát az Úr
hol van?” meséltem hazatérve és annyira
büszke voltál és vídám, hogy meg sem említettem, mit
hozzáfűztek: nem kellett volna magamra hagynod.

„Unde e Domnul?”, mă întrebau la piață băbuțele
când eram fără tine, băbuțele de la care cumpărai
frunze de mărar, pătrunjel și, când aveau, leuștean.
„N-ar trebui să vă lase singură.”
„Au întrebat băbuțele din piață de tine: Unde e
Domnul?”, îți spuneam la întoarcere și erai atât de
mândru și de amuzat, încât uitam să adaug c-au mai
spus că n-ar trebui să mă lași singură.

Fordította, a bevezetőt írta: Cseke Gábor

2020. április 18.

Szóljon hozzá!