Bohózat (reggeli pirula)

belédbeszéli
párod a frászt
benne lehet
mindenkiben
a vírus!
s rád görbén tekint
görbébben, mint eddig
fránya asszony
hogy vinné el
az ördög!
s szól neki
hogy a csomagját
szedje össze
vigye ki!

————————–

megy a nő
de nem hova az gondol
angyalok viszik
kiket nem hitt soha
a bolondja
s a száraz földet
férjura
már egyedül túrja –
eső se hull
hogy megöntözze újra
göröngyös
kiszáradt szíven
görög a rög
s jön
ki a gazt a szívvel
meggyújtja

—————————-

az igazi vírus nem ez
hanem az
amit bekaptál
mint legyet
a fa alatt –
/az öröm szülte
e sorokat/
most tavasz van
hát komolyan!
nem örülni kellene
inkább
mint rettegni
egy vacak
vírus miatt?

————————–

ráadásul telebeszélik
fejedet
hogy rettegj
így illik
sőt
büntetnek
ha nem cidrizel
kellőn
látványosan
világgá kürtölőn!

—————————

Jézus bement
a leprások közé –
nem kapta el
gyógyult
ki érintette
ha benned
Isten Fiának
Lelke lakik
mitől reszketsz?
légy óvatos
de ezt a legyet
újra
a félelemét
ne kapd be

2020-04-03

Vessző

Hát beálltál a sorba?
a káromkodókéba?
hogy nincs is pokol
ahogy a pápa mondja?
Hová lett nagy hited, a bátor
megmondani, hogy mától
két lehetőséged van
dönteni életről–halálról?
Hogy nem számít az Ige?
A szent? A beszéd
ami nem tér vissza üresen
sosem?
Hát nem tudod, hogy téged is
csak addig pártol
míg el nem pártolsz tőle?
szerencsétlen!
Ezért kár volt annyi évet
„elfecsérelni” a világ nélkül
ha végül
semmire sem jutsz velük
s te is lekerülsz
a megváltás szekeréről –
Illés szekere, haj!
Ezékiel, a próféta követte
nem nézte a hiányt, a bajt!
Kapd gyorsan össze magad
mielőtt végleg lecsúsznál
arról a járatról
ami a mennybe visz majd –

 karanténvers

álmodtam egy világot
(de nem kellett – már megvolt)
amiben rend volt
csak épp annyira
hogy össze ne omoljon a fala
s azért benne ki lehessen
rúgni a hámból jobbra-balra
egy kicsikét
hogy az istránghoz visszatérjünk
legyen honnan
legyen mitől elrugaszkodni
néhanapján–

már nem álmodok róla
úgyis kiméra volt
lázból, szerelmes futásból szőtt
tarthatatlan, időleges
a pátosz elmúlt, el a szerelem
a szövőszékek elkorhadtak
elvástak a szálak, szétfoszlottak
nincs, ami összetartsa – semmi
s olyan világot, ami vasból van
nem szeretnék –

azt tudom már mi nem vagyok
(ezt egy másik versben majd kibontom)
és hogy miből fonták a húsom
miből készült a köldököm
s meddig nyújtózhatok
de nem tudom, mi lennék, ha bőröm
e hétrétegű öltönyöm
újra fel kellene öltnöm
anélkül, hogy ismerném neműségem
méretem, fajom

hogy virág sem, szél sem
föld sem vagyok, biztos
elhatárolt teremtménye e világnak
ami most éppen összeomlott
ahogyan eddig még sosem
és nem is fog

2020. április 9.

Megjelölt madarak

úgy leámul rólad a kép
tudom képtelenség
de idehallik
csendes szívverésed
ártatlan/boldog mitsemértése

csak szófogadóan
tetted, amit mondtak
néha többet is, mert vitt a hév
körülötted a lusták elhulltak
a kényelmet szerették

hitted a lehetetlent
lesz béke, van béke, máris itt
s amit kifacsartak másokra hagytad
hitted a hazát –
olyanok, mint te sokan voltak

ártatlanok
nem mosták kezeik
nem tettek hangosan nagyot
rábízták az időre, oldja meg
az meg is tette

igaz, emberek kezét festette
vele véresre

nem gondolkoztál olyan mélyen
hogy belefúlj
ezért ért az összeomlás
váratlanul
mi jobb van ennél
testvériség-egyenlőség-szabadság?

mikor a demokráciák hazudtak
alakot váltottak
szétfolytak, összecsomósodtak
tetted, mit kellett s miket hittél
rendesek voltak
nem csúnyák ezek az eszmék
az élet-halálról is azt vélted, amit más
jön, van, lesz feltámadás

csak mikor közelebb jöttek
és neked mentek
kezdett töredezni benned
az addigi rend

szerettelek úgy ahogy voltál
tudatlannak
barna medvének
lomha vénnek
nyurga kamasznak

bár csak akkor hozott össze a sors
amikor már semmi közünk
sem lehetett egymáshoz
a volna, a mintha
az elképzelés

hazai ágyat vetve szülőföldünk
magas- hegyes
szálkás-szeles göröngyös terepén
visszaszállított múltunkba
mi sosem volt
de értettük egymást
a szó is a régi volt

most árvult szívvel ülünk
kétfelén a világnak
letagadva még azt is
amit pórusaink kiáltanak
hogy egyazon sárból-porból-vízből
gyúrtak ilyennek-olyannak
ami fáj ugyanúgy fáj
vágyaink egyformán zuhannak
alá
s az ég, a föld és kettő közt, ami van
azzá tett, amivé lettünk
megjelölt madarak

2019-08-28

A kép mutatása

tulajdonképp nem történt semmi
az időt húzták ki alóla
nem az a lényeg hova ment
a semmiben, ott a sehol-ba
képmutató vagyok – igaz
magamat tolom előtérbe
magamon kívül nincs mód
beférkőzni a közös létbe
miközben mégsem találtam
magamra közöttetek
megkerestem az apámat
aki azt mondták, megtervezett
őt csak így ismertem fel
hasonmásomat keresve
jeltelen sírokra leltem
békességes, szép temetőkben
csak a keresztek ágaskodtak
széttárt karjukkal nekem s az égnek
azonnal tudtam, ő ott van
ahova vágyom, amitől féltem
képemet mutatom most is
piszkát, világosan látszott
nincs víz a földön, mi lemossa
és értettem már a tisztaságot

Ma született

minden féltett dolognál
jobban őrizd meg szívedet
mert abból indul ki
minden élet
meg ne keményítsd
a te szívedet
mint az elkeseredéskor
a pusztában
megöregedett
sokszor
elsírta magát
mások halálán
önmagát sajnálta
vagy azt a falat
hogy lerombolni már nem bírja
mi köztük emelkedett?
de a sírással a kemény szív
megrepedt
a hasadékon, ki-be járt
aki megérkezett

2020-03-01

Kinek nem inge

(a szomszéd kutyája ugat állandóan
nem nyugtázza saját jogom udvaromban
ha dolgozni megyek, kertem rendbe tenni –
végig ugat, száját nem fogja be semmi
sem a konc, amit kap, sem alma, mit dobok)

barátom, egy kis istenkáromlással
látom, nálad mindig be lehet vágódni
felülsz sosem látott barátok szavára
mivel a helyzetre panaszkodnak itt
de nem menne vissza egyikük sem abba
miből idejöttek „ezeknek” szenvedni
a kisember dolga zúgolódni: kevés
az idő, a pénz és a kenyér drága
ha ez a főmufti, ha az, az a baj
parancs: a kákán a csomót megtalálni!
önmagát nem méri, ő maga a mérce
ha neki fáj, fájjon hát mindenkinek
s ha nem tudna róla, tesz érte, üvölti
hadd hallják meg, már a világvégen!
dolgozni esetleg, kevéssel beérni
kitalálni mit és mennyit kellene
tenni, hogy valahogy könnyebb legyen élni
nem tud, nem akar, nem mer ilyet egy sem
csak ugatni, nagyon, demokratikusan
lehajolni? többért? dolgozni ’kevésbér’?
nem tanult meg anyja-apjától, hogy tudna
megelégedetten örömmel nyugtázni –
napot? nem, akkor már inkább szitkozódik
ez az emberesebb, meg jobban is fújja
így a téren tüntet, meg a phone-on üzen
a Könyvet nem veszi kezébe, hiába
van megírva benne, amit, mit ad Isten!
hogy megértsd, mit írtam, „lementem kutyába”

2020-02-21

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ