Otthon reggel hat harminc van.
Itt éppen csak feltántorgott a nap
a két emeletes ház közötti résbe.
Ők állják útját a mindennapi fénynek.
Horizontom fölé ásta ki magát
a szelíd éjszaka tárna-sötétjéből.
Fáj a derekam, dagad a bal lábam.
Kínomban énekelem ezt a dalt.
Fél tízig. Addig süt be hozzám a nap.

A frissen meszelt virradat
elfonnyad, ahogy elhagyja
az utolsó napsugár is a szobát.
Versízű szavak zamata fanyarul.
Mint ez a mélyvörös hideg tea,
ha a rozsdásodó kanna hozzáadja
terhét a moldvai rózsa szirmához.
Még csillagfénynél csalánból főztem.

Angyalföld, 2020. április,