URUSÁG VAKULÁS ELLEN

Két vlahicai ember hazafelé eregélve az úton egy szép gerezd szőlőt talált. Sohasem láttak ezek még szőlőt, s nem is mertek hozzányúlni. Módfelett törték a fejüket, hogy mi a csuda lehet az a ripacsos hátú valami. Kisütötték, hogy e’ lesz bizonyosan a »warasgyék«.
»No ha az, akkor agyon is kell ütni«, mondá az egyik, s avval a fészét le a szekérről, s a fokával neki a szőlőnek, azaz a varasgyéknak.
De ahogy rávágtak a fészefokkal a szőlőre, annak a leve egyik embernek a szemébe freccsent, mire elkezdett szörnyűségesen jajgatni, mert csipte a szemit a szőlőlé: »Jajjajjaj! Mindnyárt megvakulok, met a varasgyék a szembe fostatott! «
»Ne félj komé, nem vakulsz meg, segítek én azon«, biztatta, vigasztalta a másik, s hogy ne vakuljon meg a »varasgyék« mérgétől, elé kapá a bicskáját, s nagy hirtelen kikanyarítá véle a komája félszemét.

Zoltán Sándor
Székelység, 1936-07-08