Miden magom elszórtam már a kertben,
csírázást remélt minden mozdulatom,
de a magok komor páncélos héja
csírabontó kedv nedvét be nem itta.

Nincs már több magom, s gyűjteni nem tudok.
Vaksi félelem árnyéka a kerten.
A magtermő dombokon, ahol csiszlik
magevő madarak ricsaja hallik,

kivájták az életét napranéző
növényi káoszom virágainak.
Minden a nővényi kozmoszba bomol.
Kétely-virágok tengere ostromol.

Maggyűjtő tasakjaim? Tátonganak.
Üresen. Esőt szomjazó, leláncolt
Prométheusz… Szavaim szenesülnek,
gondozott fáim kérgére vetülnek.

Lombtalanság fáradsága a kertben.
Létem talmi szépségbe szerelmesült.
A szélben léha magvak kerengenek,
s édenkeretem gyümölcse már nem etet.

Tán csak ezt az álmot érdemeltem meg.

2020. április