– Sokaknak küldöm –

Gyanús az aki önmagát olvassa ki a versből
mindenre képes (önmagával kegyetlen minden ember)
másokat is úgy olvas mint verset
(költemény minden ember: ilyen-olyan, jó-rossz költemény)
a versolvasó átlát rajtuk mint ablak-üvegen
hiába mondod:
„Más okból voltam én itt. Fedő bűnnel
sikerül eltakarnom azt az igazit,
azt, amit nem, nem, nem lehet
se elviselni, se kimondani.” (Pilinszky: B. I. kisasszony)

Ő látja

nem azt akivé – „abbéli” igyekezetünkben hogy félreismerjenek –
láttatni akarjuk mások által magunk
ő azt látja akik vagyunk valójában
(bár sajátmagát keresi sajátmagát kutatja sajátmagát kéri számon)

Mindenki vers

ha okosan rejtekezik a világ elől akkor is látom
sőt: minél ravaszabbul bujkál
annál logikusabban szolgáltatja ki magát az igaz megismerésnek:
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a’ mint én is megismertettem.”

(Pál I. lev. a korintusbeliekhez)

Forrás: Hargita Népe

1. Nászta Katalin:
   2020. április 21. 03:45

   Ez jó. Tetszik.