ZSIGABÁ ROMÁNYUL IS MEGTANÓT

Az árnyék alatt faragó Zsigabá s a szomszéd jóízűen beszélgetnek.
— Azt mondják, Zsigabá, hogy kied mindent tud — mondja a szomszéd.
— Az lehet.
— Hát rományul tud-e?
— Hogyne! Éppen tegnap estefelé ott állék a kicsi kapuba né, s hát ahajt jő egy romány csendér s azt mondja felém: Bűne száré!
(Jó estét!)
Én mindjárt megértettem, s azt mondtam reá — a csidmám szárát erről-arról jól megnézve —, hogy ennek a szára még elég jó volna, de az eleje fejelést kéván.
Osztán a tavasszal is volt beszélgetésem egy romány úrral Udvarhejt. Ugy vót, hogy mondom Rebinek; »Te vess egy kötelet a kecske nyakába, s mönjünk bé’ a kecskével a városba, s a kecskét aggyuk el, mert a bankban törleszteni kéne s másképpen nem tudok, mert nincs pénz a háznál.«
Úgy es vót. Mi bé, s a kecskét ki a piacra, de biza még az árához közel se ígértek, s mü nem adók el. Inkább kértem kölcsön egy jó embörömtől.
A barátok templománál ahajt meglát az asszony valami ződ hagymát árulni, s hogy most olyan állapotban van, úgy megkéváná, hogy egy félmaréknyit vövék neki. Ahogy hazafelé indulunk — az asszony elöl a kecskével s a zöld hagymával s én utána —, hát jő szembe egy úrforma, s azt mondja az asszonynak rományul: Kum dáj csápé?
(Hogy adod a hagymát?)
Én elészököm hátulról, hogy feleljek helyette, mert ő nem tud s mondom: »Ez nem cáp!
(Nem bakkecske.)
Ennek a múlt tavasszal is két kecskéje vót! «
Az úr osztán valamit morgott s avval elmönt.
— Hm! Kied ugyanvalóst jól tud rományul. Jól megtanóla!
S azzal elmene haza a szomszéd, mert neki es szorgos vala a dolga.

József Dezső
Székelység, 1943-07-12

1. Nászta Katalin:
   2020. április 21. 03:51

   Nagyon jó! Mintha el sem tőt vón cirka 80 év…! :)