Így áll a magyarnak a bánat:
legyen alkony vagy pirkadat –
kalapját lengeti a szomszéd világnak.
Testvér, arcod mért fordítod el?
De mért is fáj, ha nem ismertelek?
Letudsz, pedig még élek,
de már nem számolsz velem,
mint én anyámmal, aki még itt van,
de már magatehetetlen.
Nagyon hiányzik okos esze,
józan-éles meglátásaival.
Alulra került mindig az élete,
daccal viselte büszkén mégis,
Isten gyönyörű lányaként.
Szeretem őt, apámat is szerettem.
Bennem kibékültek.
Én árvulok mindegyre.

2020-04-17

1. Csathó Emilné:
   2020. április 21. 12:01

   Nagyon szép….kicsit fájdalmas is

2. Nászta Katalin:
   2020. április 21. 13:04

   Köszönöm