(kegyetlen dal 2020-ban, pandémia idején)

Magyari Lajos emlékének

De! A fenyők, a hegyek, a borvizek?
Igenis mítosz. És ködlő hangulat.
De halálok fekete mágiája,
mi a szülőföldtől engem elszakaszt.

Szépség és vérség nem elég. Kell ide
fenyvesek sóhaja! Nem nőnek bennem.
Honi szél is távol. Erem kiszáradt.
És kötések tépődnek égi neszben.

Sírnék. Jogom nincs hozzá hazátlanul.
Hívó szóra visszhang örökre bennem
felel. Európa is megtagadott.
Kötések kötöttek. Hagyj most elmennem!

Kisebb sem vagyok és egyben nem nagyobb,
mint bárki emberfia e földgolyón,
akikkel ugyanaz a vérünk színe.
Világmegváltó zenével búcsúzom.

Örömóda. Ez a dal ébreszt újra?
Hisz egy-történelmük fura lapjain
jövőnket rég megírták. Ugyanaz lesz?
Hazát nem kap az eljövő? Karjaim

a Földet átkarolnák… Reménnyel
beérem. Most a hontalanság mersze
szakaszt belőlem ilyen fura szókat.
Kötetlenül és hűtelenül? Persze…

De a fenyők, a hegyek, a borvizek,
igenis mítosz és ködlő hangulat,
és születésem bíbor mágiája,
mi a szülőfölddel végleg összead.

2020. április