Költők az árnyékos oldalról: Lendvay Éva
1.
B. Tomos Hajnal: Te voltál
(L.É. emlékére)
A hangodat idéző könyv kezemben:
gondolatok véget nem érő útvesztője,
melyet csak ritkán szakít meg írásjel
és csak annyira, hogy eltűnődjek.
A gondolat, mely a Város fölött őrködött,
amíg voltál nekünk Te: a kérdés súlyából
és könnyűséged ránk pillantásából
üzenő aggódás a mindennapi szóért,
a mindig mindent újrakezdő szépért.
Mert Te voltál, ki a hegy árnyékában is
zöldet fakasztottál. Dohos falak tövében,
törvények ketrecében lélegeztetted
egymagad a Nyelvet, mikor a silány
és a kölcsön-burján ajkunkat benőtte.
Te voltál, ki még emlékezett
a tisztán hangzó ú-ra, í-re
s mikor a harang már meg sem kondult,
verssel kiáltottál a tehetetlen sokakért,
holnapot ígértél, mikor napunk fonákjára fordult.
A hegy még áll a Város felett
s a meddő árnyék egyre mélyebb,
de fény az emlékezés könyve
s benne a szó: zöldet hajtó élet.
A verset elmondja Nászta Katalin
*Lendvay Éva 2020. április 24-én lenne 85 éves
2.
Sz. 1935, Brassóban. (mh. 2016) Költő, műfordító, Szemlér Ferenc erdélyi poéta és prózaíró lánya. Bölcsészdiplomát szerez Kolozsváron, irodalmi, majd megyei lapnál dolgozik. Jelentős a kortárs román költészetből készített műfordítói munkássága is. Életének utolsó éveit Bukarest mellett töltötte.
3.
Flow – avagy a boldogság hét pillanata
A nagy ingaóra
Egy régi este, mikor a nagymamához vittek
nála aludtam, nem emlékszem, miért
mint ahogy a nagymamára sem
az arca, hangja semmivé foszlott
de a nagy ingaóra a falon
S a keményített, tiszta ágynemű
kissé dohszagú érintetlensége
s a függönyös üvegajtón átszűrődő
lámpafény
és a nagy ingaóra a falon !
Az a ritmikus, kimért ketyegés
a negyed, a fél, a háromnegyed
s aztán a kerek óra: négy kondulás
s a kongó órajelzés
A langyos kályhatűz
Női motoszkálás az üvegajtón túl
Békés beszédfoszlányok
s idebenn csend, félhomály, nyugalom…
és
a nagy ingaóra a falon !
A nyári reggel
A pillanat
mikor nem csak nézel, hanem látsz is,
elkezdesz látni.
Látod a nyári reggelt,
minden részletét külön
s látod egészben.
És hirtelen arany tornádó ragad a magasba
s felolvadsz a kékben és aranyban
És egy Cé-dúr szimfóniában
melyet egy szeráf
személyesen neked komponált.
Csak ülsz a fűben egy forró kövön
és elborít a fényözön –
Kilenc óra van. Süt a nap.
Minden kezdődik.Indul, kel, fakad.
Te is: te magad.
A fa
Átöleltük a fát
Alig értük át ketten két karunkkal
Csak ujjbegyeink érintették egymást
Nagy fa volt – a park bejáratánál
Úgy éreztük, hogy ember – tanú, pap, áldást osztó
Azt hittük, a szerelemtől vagyunk boldogok
Pedig dehogy – a fa miatt volt minden
A többi csupán vágy, és „Gier” és „Sucht”
Egymást felfalni – ó, édes kannibálok
Szerelmesek
De boldogok csak akkor, ott
Egymást nem látva
A fával karjaink közt
A fától megáldva.
Szenteste
Valami egyre mélyül a délutánban
Valami egyre csöndesebb lesz
Egyre kékebb.
Valami jön, valami készül
A mély sötétülésben a fény
Biztos ígéret.
Fenyő suhan, gyertyaláng lobban
Minden értelmes, minden illő
A nagy nyugalomban.
Megjuhászodnak a nagy és durva dolgok
Hirtelen megszelidülnek
A megzavarodott nyáj barmai
Tenyérből esznek.
Csitul a légzés, a szívdobogás.
Halál nincs. Csak egy csillag az égen.
S a bölcsőben a csöndes szuszogás.
A dolgok nélkül
Az embert velőtrázó dolgok veszik körül
Amíg csak él, állandóan gyűjti őket
S amikor meghal, árván álldogálnak körülötte.
Volt egy napja az életemnek, amelytől kezdve
Fogyni kezdtek körülöttem a dolgok
S azóta is egyre csak fogynak.
Fogyasztom őket: könyveket adok a könyvsóvároknak
Blúzokat, szoknyát, csizmát és rongyot, akinek az kell
Kályhát, rádiót, széket. Kezettákat és zenegépet.
Csodálatos lebegés: ahogyan eltünnek sorra a dolgok
És én még mindig itt vagyok.
Még mindig itt vagyok.
Távolodik, sötétül
távolodik, sötétül
hanyatlik már nem érez
elfogy mint gyertya mállik
elporlik semmivé lesz
bealkonyul elomlik
kihűlő homlokát
a kristálylaphoz szorítja
ne lángoljon tovább
csitítja érverését
hervad oszlik lehull
apadó forrás szála
egyre csak vékonyul
némul vakul bezárul
elvérzik párolog
elporlik semmivé lesz
többé már nem lobog
ami kötés volt eddig
oldás lesz észrevétlen
távolodik sötétül
és már végkép nem értem
Lásd még a Költők az árnyékos oldalról c. portált
4.
„Egy nőnek az élete mindig is férfiakhoz kapcsolódik, esetemben ez még inkább így volt, amikor, a brassói pártbizottság számára is megdöbbentő módon, hozzámentem dr. Grecianu Alexandru biológusorvoshoz, akivel utóbb elköltöztünk Iasi-ba; arra a vidékre számőzték őt, mint állatorvosi diplomával rendelkezőt, azzal a felkiáltással, hogy ez Ceausescutól jött: a fiatal román tudományos értelmiség menjen Moldvába, emelje ki őket a nyomorból.
Mi is előbb Vasluiba kerültünk, illetve egy Zăpădeni nevű községbe, ahol nem volt ivóvíz. De boldog heteket töltöttünk ott, szép volt az idő, az állatorvosnak hozták a libákat, kacsákat és egyebeket ajándékba. A férjem küzdött, hogy bekerüljön az egyetemre, katedrát kapjon. Kapott is, én pedig a iasi-i konzervatóriumban lettem könyvtáros, de két és fél év Iasi után éreztem, hogy ez nem nekem való, habár időközben publikáltam is ott, román nyelven.
Magyar költőket fordítottam, az volt a célom, hogy férjemmel, aki nem tudott magyarul, megismertessem ezeket a költőket. A férjem, akitől hamarosan elváltam, nem akart megtanulni magyarul – végül is abszurdum lett volna elvárni ezt tőle, miközben annyi baja volt.”
(Részlet a költőnőnek az ÚMSZ Színkép mellékletében, 2008. május 9-én Vincze Lorándnak adott interjúból; tudomásunk szerint, Lendvay életének ez volt az utolsó interjúja)
5.
A Káfé főnix közreadta Lendvay Éva torzóban maradt önéletrajzi feljegyzését, Pokoli víz hullámain címmel, mely 2013. július 13 és november 30. között jelent meg, és az alábbi címen érhető el: https://ujkafe.website/?s=Lendvay+%C3%89va%3A+Pokoli+%C3%A1rv%C3%ADz+hull%C3%A1main
Pusztai Péter rajza
2020. április 24. 03:28
Köszönöm Gábor, ezt a kegyeletes megemlékezést, hiszen mindaddig, amig beszélnek róla, olvassák, mondják alkotásait, a költő -így Lendvay Éva is- él. Köszönöm Nászta Katalinnak a szívhezszóló tolmácsolást ! Úgy érzem, igazi ünnep ez a mai, bár az ünnepelt csak onnan fentről vesz részt rajta. Emléke legyen áldott!
2020. április 24. 04:40
A legjobb dolgok így születnek: váratlanul és gyakran kényszerítve. Meglepetés volt ez számomra. Köszönöm, Hajni, Gábor!
2020. április 25. 10:51
Köszönöm Gábor és Katalin!
Jó volt emlékezni.